Fraternity-Testvériség, 1995 (73. évfolyam, 1-4. szám)
1995-04-01 / 2-3. szám
Page 6 TESTVÉRISÉG EGYESÜLETÜNK ÉPÍTŐI Continued pillanatban az utolsó dollárokért a kiadók Nyitray Emilhez nem mehettek volna. Ahány magyar lap abban az időben megindult, húsz vagy ötven dolláros alaptőkéjét majdnem mind Nyitraytól kapta, s gyakran ő adta az utolsó dollárokat is, ha egy-egy kiadószerkesztő még egy utolsó erőfeszítésre szánta el magát. Mikor a Magyar Nemzetőr 1884-ben megindult, (a folyamatos amerikai magyar újságírás történetének a kezdete), Nyitray Emil háromszáz dollárt adott a tőkéhez. Ez abban az időben nagy összeg volt, hiszen a nyomdák egy-egy négyoldalas lapszámot 18-20 dollárért készítettek. Az alaptőkével azonban nem volt elintézve a Nemzetőr ügye. A lapnak állandóan pénzre volt szüksége, s Nyitray kasszája nyitva állt mindaddig, míg végül kénytelen volt átvenni az újságot. Ö azonban nem akart lapkiadó lenni, odaadta azt Dr. Bükkinek, aki - özvegye szerint - az újsággal készpénz hozományt is kapott Nyitray Emiltől. A Nemzetőrt mindez nem mentette meg. 1897-ben megszűnt. De a rossz tapasztalat nem gyógyította ki mecénási hajlandóságából Nyitrayt. így, amikor az Amerikai Népszavát Berkó D. Géza a szocialistáktól megvette és Amerikai Magyar Népszava néven New Yorkban megindította, a főtámogató ismételten Nyitray Emil volt. Az újság 1906-ban alakult napilappá, és ekkor az öreg Nyitray már nem élt, de fia egy ideig hű maradt elhunyt apja hagyományához a vállalkozás támogatásában. Századunk első évtizedében az egyre-másra induló új lapok kiadói a Nyitray üzletházat ostromolták pénzbeli segítségért, miközben az öreg Nyitray halála után a család tagjai lassan egészen elfordultak a magyar közösségektől. A krónika-iró szerint sem az özvegy, sem két leánya soha többé nem kereste fel azt az üzletet, amely a jólétet biztosította számukra. Nyitray hátramaradt papírjaiból megállapítható volt, hogy éveken keresztül nyolcezer dollárnál többet áldozott magyar intézményekre, legnagyobbrészt magyar lapokra. A nyolcezer dollár nagy pénz volt abban az időben, amikor heti egy dollárért szobát, s 15 centért jó ebédet lehetett kapni. Az előítéletek és a belső viszályok miatt Nyitray Emil csak rövid ideig töltött be elnöki tisztséget az Egyesületben. Kalassay, a kortárs krónikás szerint: “A békétlenség már azon az egyesületi gyűlésen kezdődött, amely 1899-ben Pittsburghben tartatott meg. Itt tétetett egy indítvány, amely egyenesen Nyitray Emil egyesületi és egyházmegyei elnöknek a személye ellen irányult. Ez az indítvány az volt, hogy az egyesület elnöke csak született református lehet. E feltétel indította Nyitray Emilt arra, hogy egyházmegyei elnökké választását ne fogadja el.” Nem volt ilyen jellegű konfliktusoktól mentes a Református Egyesület építése sem. Vezetői húsból- vérből való emberek voltak, erényekkel és hibákkal. Megbecsülésüket nem a “glorifikálás” szolgálja, hanem olyan méltatások, amelyek mindig figyelembe veszik az adott történelmi helyzetet és a valóság sokszínűségét. BANDRÉ GYÖRGY A magyar bevándoroltak első nagy generációjában voltak “igaz egyleti emberek”, akiknek életcélja lett az amerikai magyar közösségi intézmények építése. Általában anyagi ellenszolgáltatás nélkül, “tisztességből” szorgalmatoskodtak magyar fratemális szervezetben - egy-egy időben tagságuk révén több egyletben is feladatokat vállalva, miközben sokan közülök a magyar egyházak építésében is aktív szerepet játszottak. Ilyen ember volt Bandré György Bridgeport, CT- ben, akinek egyleti tevékenységét több magyar egylet krónikája megörökíthetné. Bandré Györgyöt Egyesületünk alapító tagjaként tartja számon. Első szervezőként indult el tagok toborzására a Rákóczi Egyletbe is, és hűséges munkatársa a Verhovay Segély Egylet 68—ik fiókjának. Mindezek mellett köztiszteletben álló tagja a State Street-i Magyar Református Egyháznak Bridgeporton. Közel két évtizedig ügyvezető titkára a Kálvin János Egyletnek. Bandré György Abaúj megyében Magyar-Böd községben született 1870-ben. Fiatal szabómester, amikor 1890-ben Amerika földjére lépett. Szakmája fortélyait jól ismerte, és mint jó szakembernek, kedvező lehetőségei voltak vagyonszerzésre. Amerikai tapasztalatai azonban arra az elhatározásra juttatták, hogy “csupán a közjó és az amerikás magyarok helyzetének a feljavításáért fog küzdeni”. Bridgeporton végleg 1898-ban telepedett le. Ott is nősült meg. Felesége Gönczről, ugyancsak Abaúj megyéből vándorolt Amerikába. Házasságukból hat gyermek származott, akik szüleik példáját követve tevékenykedtek a magyar és amerikai közösségekben, a közjóért mindig síkra szállva. (Vájjon hol találhatnánk meg őket? Hogyan építhetnénk kapcsolatainkat velük?) Az Amerikai Magyar Református Egyesület
