Fraternity-Testvériség, 1994 (72. évfolyam, 1-4. szám)
1994-10-01 / 4. szám
í Page 12 TESTVÉRISÉG FORRÓ SÁNDOR PÜSPÖK KÖSZÖNTÉSE 1994. NOVEMBER 19-ÉN Az Amerikai Magyar Református Egyesület nagy családja nevében köszöntőm Forró Sándor püspök urat felszentelése és beiktatása alkalmából, Szabó István főgondnok urat visszaválasztása alkalmából, szolgálatukra és az Amerikai Magyar Református Egyház életére Isten áldását kérve. Köszöntjük a püspök urat úgy is, mint a Református Egyesület tagját. Dózsa György, elnök V an ennek a mai napon a New York-i Magyar Református Egyházban lejátszódó eseménynek egy messze kiható kettős mágneses ereje, ami idevonzott ily sokunkat. Ez a kettős vonzó erő maga az Amerikai Magyar Református Egyház és annak, tisztségébe ma beiktatott új püspöke, Főtiszteletű Forró Sándor személyének szóló tiszteletadás és szeretet. Engem is ez a kettős vonzódás indított arra, hogy ide eljöjjek, és hogy, megköszönve a püspök úr által nemes gesztussal számomra kijelölt alkalmat, érzéseimet, köszöntés formájában, szavakba is öntsem. Először említendő az Amerikai Magyar Református Egyház iránti nagyrabecsülés és szeretet. Két esztendő híján, ötven éve annak, hogy az Amerikai Magyar - akkor Független - Egyház megbízott a Staten Island-i gyülekezet beszolgálásával s rá hamarosan beiktatott lelkipásztori tisztembe. Mélységes és örökké tartó hálával tartozom annak a közösségnek, amely, mikor hazát és életirányt vesztve bolyongtam Európa egyetemi városaiban, számomra nemcsak meghívó levelet, de hajójegyet is küldött, és megérkezésemkor nyomban egy örökké emlékezetes szolgálatul lehetőséget biztosított. Sárospatak, a németországi Halle, a svájci Basel, és Genf, majd Princeton nagynevű professzoraitól sokat nyertem teológiai ismeretekben, de a szó szoros értelmében vett egyházépítés tudományát az Amerikai Magyar Református Egyház közösségében, akkor még számban feltalálható egyházalapítókkal együtt élve, együtt imádkozva és dolgozva leshettem el azoktól, akik, mint egykor az országalapítók, egész életüket rátették arra, amiben hittek, az ő esetükben az anyaszentegyház építésére. A másik vonzó erő, amely mindnyájunkat, engem is, idevonzott, Forró Sándor személye, akit gyülekezeteink egyértelmű szavazattal az Amerikai Magyar Református Egyház új püspökévé választottak. Egyhangú, szép választásnak voltunk tanúi. Nem előzte meg, nem kísérte vita, vagy pártoskodás. Eszembe jutnak az egykori Staten Island-i főgondnok szavai, aki beiktatásom napján néhány keresetlen szóval így köszöntötte a lelkipásztort: ‘’Tiszteletes úr, mi magát megválasztottuk, mert mi magát Forró Sándor, az Amerikai Magyar Református Egyház új püspöke, felesküszik hivatalára 1994. november 19~én a New York város 82. -ik utcai Magyar Református Egyház templomában.
