Fraternity-Testvériség, 1994 (72. évfolyam, 1-4. szám)
1994-07-01 / 3. szám
FRATERNITY Page 17 DR. BAKÓ ELEMÉR A KOSSUTH-KORSZAK MEGÚJULÓ HAGYOMÁNYA: A MAGYAR TÁBORI LELKÉSZ SZOLGÁLAT. M aradandó emlékű napja volt 1994. augusztus 17—e a washingtoni magyarságnak: amerikai hivatalos tapasztalatszerző kőrútján az újra helyreállított magyar tábori lelkészi szolgálat négy vezetője látogatott el az amerikai fővárosba, ahol az Amerikai Magyar Református Egyesület székházában, a “Kossuth Ház”-ban a számukra rendezett fogadáson találkozhattak a washingtoni magyarság számos vezetőjével. A szolgálat visszaállításával kapcsolatban az Amerikai Magyar Református Egyház hivatalos lapja, a “Magyar Egyház”, idei 1. számának 14. oldalán, többek között a következőket írta: “Több mint 40 évi szünet után a Magyarországi Református Egyház Zsinata, az egyház legfelsőbb törvényhozó testületé, 1994. március 22—i ülésén elfogadta a Magyar Honvédségnél és a Határőrségnél végzendő lelkipásztori szolgálatról szóló törvényt és erre a tisztségre tábori püspöknek megválasztotta Takaró Károly 46 éves gyáli lelkipásztort.” A washingtoni fogadás hivatalos részét Dózsa Györgynek, a Református Egyesület elnökének az üdvözlő szavai nyitották meg, felhíva a figyelmet arra, hogy a Magyarországon végre újra megszervezett tábori lelkészi szolgálat tulajdonképen a Kossuth Lajos korabeli intézményre vezethető vissza. Ezzel kapcsolatban és az idei “Kossuth Emlékévre” utalva átadta a hazai vendégeknek egy-egy másolatát annak a “Certificate” (Igazolás) című eredeti íratnak, amelyet Kossuth Lajos 1851- 52-ben tett amerikai útja végén, 1852. julius 3~án állított ki Ács Gedeon, volt szabadságharcos tábori lelkésznek. Ács Gedeon saját elhatározásából még a törökországi intemáltságba, majd az amerikai útra is elkísérte Magyarország volt kormányzó elnökét, akit az amerikai kormány a magyar állam elnökeként és a honvédhadsereg főparancsnokaként fogadott. Kossuth Lajosnak ezt a meleghangú ajánlólevelét a Református Egyesület vezetősége nagy történelmi fontosságára való tekintettel a washingtoni Kongresszusi Könyvtár Ritka Könyv Osztályán helyezte el még 1951-52-ben, amikor Kossuth Lajos egy évszázaddal azelőtt történt amerikai szónoki kőrútjának a centennáriumi ünnepségsorozatát rendeztük. Én, mint friss bevándorló, az Amerikai Magyar Szövetség kutató ösztöndíjasaként vettem részt a Kossuth—ünnepségek rendezésében, így jutottam hozzá az Ács Gedeon számára Kossuth Lajos által sajátkezüleg kiállított “Certificate” egy fényképmásolatához, amelynek az eredetijét kevéssel azelőtt helyezték el a Kongresszusi Könyvtárban. Az idei Kossuth-centennárium alkalmával, amikor Kossuth Lajos halálának a 100. évfordulójára emlékezünk, Dózsa György elnök elhatározásából fényképmásolatok készültek a tulajdonomban levő, eredeti fénykép alapján, amelyekhez, kísérő iratokként egy-egy, a kézírásos eredeti könnyű olvasását lehetővé tevő átiratot és a magyarul olvasók számára magyar fordítást is készítettem, amelyekből szintén kaptak ajándékpéldányokat a Református Egyesület hazai látogatói. Ács Gedeonról röviden még csak annyit, hogy Kossuthnak és családjának Európába történt visszatérése után egy ideig még itt maradt Amerikában a többi magyar emigránsokkal együtt, várva Kossuth új, tervbevett katonai akciójának a megindulására. Több amerikai gyülekezetben szolgált lelkészként is, néhány alkalommal magyar nyelven is tartva istentiszteleteket. így tehát őt tekinthetjük annak a lelkésznek, aki az első magyar nyelvű prédikációt mondta Amerika földjén. Amikor azonban a szabadságharc felújításával kapcsolatos tervek nem sikerültek és ő sem tudott elhelyezkedést találni amerikai egyházi vonalon, egy darabig egy New York- i fényképész segédjeként kereste meg kenyerét, majd visszavándorolt Európába. Végül is az emigránsoknak meghirdetett közkegyelemmel visszatért Magyarországra, és egy dunántúli református egyház lelkészeként fejezte be életét. Családja is református lelkészi család volt, bátyja, Zsigmond szintén. O három évig Arany János nagykőrösi tanártársa is volt, később, mint lelkész, résztvett a Magyar Tudományos Akadémia “teljes Shakespeare-kiadásának” a fordítói munkájában is. Olvasóinkat bizonyára érdekli, hogy az 1948-49. évi magyar szabadságharc után, amelynek a honvéd serege számára Kossuth Lajos és kormánya megteremtette a tábori lelkészi szolgálatot, közel egy fél évszázadig nem volt hasonló, minden egyház tagjainak a lelki szükségletét kielégítő tábori lelkészi szervezet. Ezt bizonyítja a különben kitűnően szerkesztett “A Pallas Nagy Lexikona”, amelynek 1897-ben megjelent XV. kötetében, a 877. és 878. lapokon a következőket olvashatjuk: “Tábori papság, a rendes hadseregnek, ideértve a tengerészetet is, saját papsága van. Ez a T. (azaz tábori papság). Élén az apostoli tábori helyettes áll (tehát egy római katolikus pap), ki mindig ‘in partibus fidelium’ (a hitetlenek, tehát nem rómaikatolikusok, által lakott helyeken) levő valamelyik egyház címére felszentelt püspök, alatta állnak a tábori és katonai lelkészek különböző rangban s a rang szerint különböző elnevezéssel.” A zárójelbe tett részek, e sorok írójának a fordítása, illetve magyarázatai.
