Fraternity-Testvériség, 1990 (68. évfolyam, 1-4. szám)
1990-07-01 / 3-4. szám
FRATERNITY Page 9 Évnyitó Istentisztelet két, hogy Patak feltámadásának az ideje közeleg. Tőlük jött a biztatás 1987 nyarán, élőszóban és írásban, hogy Sárospatak ügyében eljött számunkra a cselekvés órája. Hasonló ösztönzés volt számunkra a Sárospataki Alapítvány létrejöttével kapcsolatos áldozatos lelkűiét. Szeretetünk, ragaszkodásunk, szívünk a pataki iskoláé. Imádságos lélekkel kerestük az újrakezdés lehetőségét. Most, amikor Isten kegyelméből ez csodálatosan megvalósult, megvalljuk itt elkötelezettségünket, hogy az ősi és felelevenedett iskolát onnan is, ahová Isten minket rendelt, szeretni, támogatni, erősíteni és bátorítani fogjuk. Nagyon elhalkult már a pataki diákdal: Nem lesz hazánk többé Patak már. . ." hiszen a pataki diákok csaknem mindnyájan elmentek már a földi élők útjára. De az odaszánás tovább tart. Idézem Végvári költő versét: Lassan eltemetünk minden holtat, Csendes lesz a határ, De szemzünk, oltunk, És jönnek a gyermekek, unokák, Valamit mindegyikbe beleoltunk. Ez a valami ebben az esetben a Patak szeretete. Isten gazdagon áldja meg a pataki kollégium fenntartó testületét, tanárait és diákjait, hogy éljen és virágozzék alma méterünk, mint az egyház gazdagon termő veteményeskertje és mint olyan "pupilla oculi", országunk, egyházunk szemefénye. A NEW SCHOOL YEAR—A NEW BEGINNING IN HUNGARY "Fall—another school year," sigh some students at this time of the year. In the fall of 1990, after the unexpected turn of events in Europe, many students in East European countries carried these words on their lips, and when they said them loudly one could not miss an almost audible gasp of relief, joy and excitement. With the crumbling of the Berlin Wall, and the toppling of the Ceausescu regime, also came the collapse of a whole political, economic and social system in Eastern Europe. In Hungary, the State openly admitted that the school system that had prevailed for over 40 years was outmoded and in respect of morale and morality totally ineffective, and that immediate remedies were needed if the future of the young generation was to be safeguarded. Therefore, schools, both religious and secular, which had been nationalized during the Communist regime, were again allowed to open their doors under the auspices of their rightful owners. Students realized that in no time they found themselves in the middle of one of the most exciting changes in their young lives as far as their education and future was concerned. Namely, after a generation when students had no choice but to attend state-run schools, it seemed almost incredible that they could now choose freely and enroll in schools of their choice: religious, private or state-run. September 1, 1990, was a historic day in Sárospatak. Its ancient Gimnázium, the Sárospatak Reformed College, founded in 1531, was "re-established as a Reformed church institution after a forced interval of 38 years," stated the invitation to the opening proceedings of the school-year. It was a unique feeling to sit in the tightly-packed college church in the midst of about 2000 people, together with some 867 students, members of the Debrecen Kantus Choir, and dignitaries from many parts of the world (including a Korean Presbyterian delegation from San Francisco which lost its way
