Fraternity-Testvériség, 1990 (68. évfolyam, 1-4. szám)
1990-04-01 / 2. szám
Page 14 TESTVÉRISÉG BAY ZOLTÁN GYULA VÁROS DÍSZPOLGÁRA Bay Zoltán életművet ismertetve és méltatva Válogatott Tanúlmányai és Emlékiratai címmel két vaskos kötet jelent meg Magyarországon. Az előbbi 108 magyarországi, de főleg külföldi szak-folyóiratokban megjelent tudományos cikkeit tartalmazza. Emlékiratai témaköréhez szépen igazodik az alábbi írás. Nagy kitüntetésnek számit, hogy a Testvériségben közölhetjük. Bay Zoltán életművével kapcsolatban két kiemelkedő tényt említünk. Amerikai folyóiratokban olvashatjuk, hogy a világon először teremtett kapcsolatot a holddal. Tette ezt nem azzal a gyermeki fantáziával, mellyel az alábbi sorokban találkozunk, hanem a tudós éles látásával. Tette ezt, Amerikát megelőzve, a háború-dúlta Budapest. Másik említésre méltó tény: Tőle származik az a felismerés, hogy az űrkutatás elavúlttá tette mértékrendszerünket. Az általa javasolt mértékrendszer, melyet az űrkutatásban is használnak, a fény terjedési sebességén alapúi. Köszöntjük korunk nagy tudósát a 90 éves fiatal Bay Zoltánt. Gaudeamus igitur!!! Bertalan Imre Washington, 1990. junius 19. Bay Zoltán az oklevél átadását a következő szavakkal köszönte meg. Nagykövet Úr, Elnök Úr, Kedves jelenlevő Barátaim! Nagy öröm nekem, hogy Gyula város díszpolgári oklevelét a Magyar Fórum Elnöke, Pungor Ernő műegyetemi tanár, jóbarátom jelenlétében vehetem át Magyarországnak washingtoni Nagykövetségén. Kérem Nagykövet Urat, legyen szíves tolmácsolni köszönetemet Gyula város tanácsának és egyben Márki-Zay Lajos kollegámnak, Gyula város gimnáziuma fizika tanárának, kinek —mint később tudomásomra jutott kezdeményezésére adta nekem a városi tanács ezt az oklevelet. Mivel tudom én viszonozni ezt az ajáhdékot? Azt hiszem, azzal, hogy elmondom, mi fűz engem szülőfalumhoz, Gyulavárihoz, ami most Gyula város egy része. Mert igaz ugyan, hogy csak 11 éves voltam, mikor az édesapánknak, Gyulavári református lelkészének halála után családom Debrecenbe költözött, mégis az örökre szépnek maradó gyermekkor emlékei kísértek el további életpályámon. És merem állítani, amit a későbbi életemben szépnek, jónak, vagy eredményesnek tudok tartani, mind ott gyökerezett abban a gyermekkorban, amitől a sors eltávolított, de amit emlékeimben megőriztem és amihez vágyakozva gondolatban vissza—vissza tértem. A pályám a természettudományok jegyében folyt, de a gyermekkorom több volt. Először költőnek Illyés Gyula Németh Lászlónénál Tihanyban Bayt Zoltánnal beszélget régi emlékekről 1975-ben. Illyés Gyula egyikőse és Bay Zoltán édesapja református lelkészek voltak Gyulaváriban, amiről emlékszik Illyés Gyulának "A Gyulavári főutcán" cimii verse. készültem kis primitiv versikékkel, aztán zenész akartam lenni, de mindez összeforrt a természet- tudományos érdeklődéssel. Innen ered, hogy mai napig azt tartom: tudomány és művészet között nincs különbség, mindkettő valami nagyobbra törekvés kifejezője. Az udvarunkban levő kacsaúsztató medence fölé lánchidat építettem, melynek papir szalagjai hasonlítani akartak a pesti Lánchidra és melynek deszka pallóján át lehetett járni. Századunk első évtizedében két nagy ipari előretörés foglalkoztatta az embereket, az autó és a repülés. Az automobil hamarosan megjelent Gyulavári országútján, mert ott ment el egyik Erdélybe vivő fő utunk. Órákra kiültem a nagyútra, hogy meglássak egy autót és hamarosan én is "föltaláltam" egyet. Ennek a motorja hengerre csavart kötél volt, amit a benneülő húzott, úgy forgatta a kerekeket. Egy falunkbeli gimnázista azt mondta, most még csak egy olyan gépet kell feltalálni, ami a kötelet húzza, hogy a kocsi magánjáró legyen. Amikor Blériot átrepülte a Csatornát, mindjárt megértettem a képes újságokból, hogy a gépet a légcsavar előrehúzza, a szárnya pedig, mint sárkány, fenntartja. Ez vitt a sárkányépítésre, amiben nagy művészetre tettem szert. Persze, itt a húzást a sárkány spárgája adja, de itt is elodáztam a feladatot azzal, hogy majd erre a célra is feltalálunk valamit. A sárkányok különféle alakúak voltak, sok közülük hasonlított Blériot gépére. Egyszer bizony megtörtént, hogy a "nagy" tudományom visszafelé sült el és majdnem szégyenbe hozta a falut. A templom melletti udvarunkból engedtem fel a sárkányt, mely a jó szélben kétszer magasabbra ment
