Fraternity-Testvériség, 1984 (62. évfolyam, 1-4. szám)
1984-10-01 / 4. szám
FRATERNITY Page 5 pies claim servant leadership even from institutions knowing fully well that even principalities and powers are created through and for Christ. As the apostle Paul puts it: “For in Him all things were created, in heaven and on earth, visible and invisible, whether thrones or dominions or principalities or authorities — all things were created through Him and for Him” (Col. 1:16). Since powers are not evil in themselves, a Christian person fights “with a free and good conscience” not against the institutions as such, but against their corruption and idolatry. Institutions have to be demytholog- ized: they are not autonom, but servant of Christ. To quote the apostle Paul again: “He disarmed the principalities and powers and made a public example of them, triumphing over them” in the cross (Col. 2:15). You serve an institution freely and truly only if you look beyond it to Jesus Christ, the source, norm and meaning of your existence. The servant leadership of a servant institution such as the Federation is possible, but only for those who are liberated by God through Jesus Christ from the worship of the world and its “powers.” Thus the question is not who has the votes to rule, but who has the power to humbly serve. Let me close! The relationship between Church and Federation has been debated from the very inception of this organization. In these days the issue is revived again. This is the first time that I was invited to preach at the opening service of a Convention, for which I am sincerely grateful. But whether or not Church and Fedeartion shall be partners, can be partners depends on our determination to walk together in servant leadership, that is in fellowship with the Servant Lord, the crucified and risen Jesus Christ. May His Holy Spirit empower all of us to die to our Gentile ways and rise with Him to servant leadership personally and corporately as well. Amen. John Butosi WORSHIP SERVICE, Bethlen Home Chapel 1984. szeptember 17-én, hétfőn az Amerikai Magyar Református Egyesület Konvencióján tartott Isten- tisztelet, Ligonier, Pa. NAGYOBB „Mert melyik a nagyobb, az-e, aki asztalnál ül, vagy aki szolgál? Nemde aki asztalnál ül? De én ti közietek olyan vagyok, mint aki szolgál.” Lukács 22-27. Hálaadással szívünkben ime eljöttünk ide a Mória hegyére, a Bethlen Otthon kis templomába, Ligonier, Pennsylvania állam városába. Buzgón zeng az ének a négy évenként esedékes Amerikai Magyar Református Egyesület konvencióján, ahol a hűséges munkások, barátok és ismerősök találkoznak. Számadás az ilyen nagygyűlés, visszatekintés a múltba, alázatos és töredelmes bűnvallás a Mindenható előtt, hogy sokat kellett volna elvégezni, ami elmaradt, másrészt olyan dolgokat és utakat jártunk, amelyek hiábavalók voltak. Krisztus és tanítványainak az életében is sok olyan esemény fordult elő, amelyekből gazdag tanulságot meríthetünk ilyen kiemelkedő alkalommal. Forduljunk hát ahhoz a bibliai történethez, amelyik az Úr földi életének utolsó szakaszában játszódott le, melyről Lukács evangélista ezen a címen ír: „A tanítványok nagyravágyása.” Az volt a versengés oka, hogy egymás között azon beszélgettek, hogy ki tekinthető közülük nagyobbnak. Krisztus példát ad a bibliai történetben nemcsak az akkori, de minden idők tanítványainak, hogy Isten országában más mértékkel mérnek, mint a világban. Krisztus szerint pogány gondolat az, amikor uralkodók elnyomják alattvalóikat, felettesek eltiporják az alárendelteket, akiknek valami hatalmuk van, éreztetik rangjukat, méltóságukat. Tinálatok pedig — mondja Krisztus — ne így legyen, hanem aki fő, legyen olyan, mint aki szolgál, aki első akar lenni, olyan legyen, mint aki mindenki szolgálatára mindig készen áll. Krisztus példát adott, megfogta a mosdótálat és törlőkendőt, keleti szokáshoz híven megmosta a tanítványoknak a lábát, még a Júdásét is. Imé előttünk áll a példa Isten ügyéért, egyhá- zunkkért, közös amerikai magyar kincsünk, az Amerikai Magyar Református Egyesület építésében: azt KI A
