Fraternity-Testvériség, 1984 (62. évfolyam, 1-4. szám)
1984-10-01 / 4. szám
Page 6 TESTVÉRISÉG üzeni, hogy aki első akar lenni, legyen kész a szolgálatra. Valaki azt mondhatná, igaz, szép tanítás. Akkor Krisztus idejében így megtörtént, de azóta sok idő telt el, és ezt követni ma igen nehéz. Testvéreim! Akkor sem volt egyeszerű az, amit Krisztus tett, s ha belegondolunk a tanítás mélységébe, szinte beleremeg egész lényünk, hogy mit tett Krisztus! Szolgai munka volt a háznál a lábmosás, s erre a feladatra a tanítványok nem vállalkoztak. Egyik is a másikra nézett, s mind várta, hogy ősi szokás szerint valaki majd megmossa a fáradt, poros emberek lábát. Krisztus felkelt a helyéről és Ö mutatott példát arra, hogy az Isten országa dolgaiban az első az, aki kész szolgálni a közösséget. Csak gondoljuk át a történetet, vegyük figyelembe, hogy a Mester, akinek a lábait a tanítványoknak kellene megmosni, készen áll a szolgálatra és Ö mossa meg sorban a tanítványokét. Elmondhatja tehát, amit az alapige így fejez ki: „Olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál.” Mert valóban meg is mutatta készségét a szolgálatra. Akkor is, ma is, mindig szükség volt és van alázatosságra, szolgálatkészségre. A kérdés az, hogy van-e bennünk ilyen szolgálatkészség? Az Amerikai Magyar Református Egyesület akkor volt legerősebb, amikor Krisztusi lelkületű alapítók, hűséggel előttünk járt elődök példát adtak nekünk, későbbi utódoknak, hogy milyen lelkület- tel lehet építeni itt, Amerikában Krisztus egyházát, erősíteni gyülekezeteinket és felvirágozatni a testvérsegítő Egyesületünket, az Amerikai Magyar Református Egyesületet, melynek közelesen a 100-ik jubileumi évfordulóját fogjuk megérni. Vajon mi volt a titka annak, hogy Krisztus ilyen alázatos szolgálatra vállalkozott, példát adva örök időkre minden köveőjének? Egy szó a magyarázat: Szeretet! Krisztus szerette tanítványait és ez minden áldozatra késszé tette Öt. Mondjátok meg, kedves Testvéreim, van-e olyan nagy és fontos dolog a világon, amit a szeretet nem próbálna, vagy nem tudna megoldani? Csak egy édesanyát vegyetek példának, akinek szeretete minden képzeletet felülmúl, amikor arról van szó, hogy gyermekéért valami nagy dolgot tegyen. Gondoljatok egy jó testvérre, aki igazán szeret, hogy mire nem képes a testvéri szeretet? Hogy mennyire szeretett Krisztus minket, azt az írás elénk adja: minden szégyent vállalt az Úr, minden megaláztatást, még a golgotái keresztet is, ahol meghalt érettünk, hogy ha mi hiszünk Benne, életünk legyen általa. A kérdés most hozzátok, a közgyűlés tagjaihoz az, hogy Ti készek vagytok-e ilyen nagy odaadással valóban és igazán úgy szeretni egymást, mint azt Krisztus parancsolta? Tudjátok-e úgy szeretni ezt a mi közös kincsünket, az Amerikai Magyar Református Egyesületet, hogy ennek előrehaladásáért és felvirágoztatásáért önzetlen lelkülettel munkálkodni készek vagytok? Mert hogy eddig adott az Úr hűséges elődöket, akik szívvel-lélekkel dolgoztak, beleépítették egész életüket ebbe a munkába, melynek gyümölcseit mi élvezzük, azért csak hálát adhatunk az Istennek, de a jövő azon múlik, hogy mi mennyire tudjuk példájukat követni? Három csoportba lehetne beosztani az emberiséget: az elsőbe azok tartoznak, azok a kevesek, akik szolgálnak, dolgoznak, a másodikba — ebbe már többen tartoznak — akik nézik a munkálkodókat. A harmadikban vannak a legtöbben, akik se nem munkálkodnak, se nem nézik a többieket, hanem egyszerűen távol tartják magukat minden közös ügytől, egyháztól, egyesülettől és nem törődnek vele, hogy mi lesz szent közösségeink jövendője. Nos, itt az alkalom, hogy megtanuljuk Krisztustól, mi a tennivaló, hogyan lehetne mind több és több embert aktívan bekapcsolni egyházaink és a mi testvérsegítő intézményünk munkájába? Micsoda hatalmas terület áll előttetek? Amerikában, a világ minden tájára szétszóródott magyarság? Munkára és szolgálatra nyílik itt alkalom mindenkinek. Egyenként, embertől emberig el kell indulni és meg kell taulni a leckét, hogy akik Krisztust követik, azoknak készen kell lenni a legalantasabb szolgálatokra is. Az Amerikai Magyar Református Egyesület csak akkor fog fejlődni, ha ezt a Krisztusi módszert magáévá teszitek. Fel kell keresni azokat, akikhez a testvéri szó még nem jutott el, azokat is, akiket rossz indulattal félrevezettek, akik közömbösek, s akik távol maradnak közösségi szolgálatokból. Óh, milyen sok magyaron segített már az Egyesület! Mennyi könnyet törölt, mennyi árvát nevelt és mennyi idős magyart karolt fel és mennyi szolgálatot teljesített! S mi most újra itt vagyunk az 1984- ik évi nagygyűlés kezdetén, hogy megkeressük és megtaláljuk a Krisztusi élet és szolgálat célját. Ne mondja senki, hogy ő nem tud tenni semmit, mert Isten mindenki számára jelölt ki feladatot. Boldogok azok, akik örömmel, tiszta szívvel indulnak el a mi Megváltónk után, mert a szolgálat az élet igazi értelme. Ámen. Ábrahám Dezső
