Fraternity-Testvériség, 1982 (60. évfolyam, 1-4. szám)

1982-04-01 / 2. szám

8. Felírat: Perth Amboy H. J. I. Magyar Munkás Női Társas. Alakult: 1900 Jan. 1. Betegsegélyző Egylet. — Perth Amboy H. J. I- Hungarian Workingmen And Women. Erected January 1, 1900. Sick Benefit Society.

9. Felírat: First Hungarian Árpád Society of Leech- burg, Pa. Or. March 8, 1902 — A Leechburgi Első Árpád M. P. B. S. Egylet. Alakúk 1902 Márch Ő-án.

10. Felírat: The Hungarian Roformed Aid Society Of Pittsburgh and Vicinity. — Pittsburghi és Vidéki Magyar Ref. Egyházi és Betegsegélyző Egylet. 1895-1905.

11. Felírat: Pittsburgh és V. M. Ref. B. S. cs Egyházi Egylet. Whitsetti Osztály, Penn. 1905.

12. Felírat: Hazádnak rendületlenül légy híve óh magyar. — Az amerikai magyaroknak az országos nemzeti szövetség. (Ez a Vándor Zászló)

13. Felírat: A Daytoni Első Magyar Betegsegélyző Egylet. Első magyar Ref. és Ev. If j. Egylet. Alakult 1916. Dec. 6-án. Alakult 1908 Okt. 25-én. Csatlakozott 1921 Nov. 6-án.

14. Az Amerikai Református Egyesület Betegsegélyző és Tem. Egylet. — 113-ik Fiók oszt. Franklin,

N. J. Alakult 1915 jan. 17-én. Készítette Papp

Ferencné, New York.

15. Felírat: Hazádnak rendületlenül légy híve óh magyar! — A McKeesporti I. Magyar Ref. Betegsegélyző Egylet 2-ik oszt. Zelienople, PA. Alakult 1913. ápr. 18.

Lapzárta után vettük a két szomorú hírt, hogy Nt. Tóth Tibor a detroiti gyülekezet nyugalmazott lelkipásztora, a nyugati egyházmegye esperese, az AMRE alelnöke június 19-én Floridában elhunyt. Szolgálatának méltatására visszatérünk.

Nánássy Lajosné a Bethlen Otthon második igazgatójának felesége, az utóbbi években Szeretet- intézetünk lakója, június 19-én vissza adta nemes lelkét Teremtőjének. Földi maradványait Perth Am- boyban, férjé mellé helyezték örök nyugalomra.

Isten legyen szeretteik vigasztalója.

“AERE PERENNIUS”

Ravasz László domborműve avatásán elhangzott beszéd az Akron-i Lorántffy Otthonban.

Régi latin idézet: ércnél maradandóbbat jelent. Amikor néhai Ravasz László emlékére bronztáblát avatunk, messze- keriilt tisztelői, tanítványai emlékezünk régmúlt diákkorunk, ifjúi életünk elfutott napjaira . . . amikor jó volt a Mester, néhai nagy tanítónk lábánál megpihenni, irányát találni a fértelmesen elhúzó fellegeknek. Amikor emlékére készült bronztábla előtt megállunk, — emeljünk egy másikat is, “ércnél marandóbbat” iránta hálára kötelezett szívünkben.

A néprádió mellett ült vasárnap délelőtt a család. Mindannyian arra vártak, hogy megszólaljon egy igehirdető, aki valami végtelen nyugalmat, békességet és erőt sugalló prédikációban szólott katolikusnak, evangélikusnak, reformátusnak és mindenkinek. A kálvinisták püspöke volt a két világháború között, és a másik alatt. A gondviselő mennyei Atya valóban megnyugosztotta különös kegyelmi ajándékait őrajta, aki minden hallgatójának tudott adni dús, gazdag élete tárházából elemózsiát: a legegyszerűbb paraszt, a legfínyásabb intelektus számára volt élő kenyere, elő vize az örök igéből. Ezt szórta, hintette a kissebbségi sors, a hazát-vesz- tettek szent elkötelezettségével. Erdély szülötte, ahová sírig visszahúzták a Déli-Kárpátok, Enyed, Kolozsvár emlékei. Ezért tudott lenni minden magyarok szószólója, olaj a sajgó szívekre az örök ige nárdusszelcncéjéből. De túl minden érzelmi korláton, ott feszültek láthatatlanul, könyörtelenül logikus, eszmei igazolásai mondanivalóinak. Sokszor gondoltuk, hogy fcllegekbc jár, pedig lába soha

16