Fraternity-Testvériség, 1982 (60. évfolyam, 1-4. szám)
1982-01-01 / 1. szám
Dr. Bakó Elemér: A Történelem Legelső Március Tizenötödikéi Emlékbeszéde Az amerikai magyarság történetének legfényesebb lapjait Kossuth Lajos, Magyarország akkor már száműzetésben élő “kormányzó-elnöke” írta, amikor az amerikai kormány vendégeként 1851. december és 1852. július hónapja között az Egyesült Államot nagy részét beutazva mintegy ötszáz nyilvános szereplés és szónoklat során hitet tett akkor osztrák katonai megszállás alatt szenvedő, szabadságától megfosztott nemzetének ügye mellett. Erről beszélt rögtön, New Yorkba érkezése után, kihangsúlyozva azt is, hogy a császári Ausztria már döntő vereséget szenvedett a magyar honvéd sereg tői, amikor, 1849-ben, az orosz cár közel 200,00 főnyi hadsereggel, főleg lovas csapatokkal hátba támadta a magyar kormány haderejét és ezzel elbukott a magyar szabadság és függetlenség ügye. Bár Kossuth Lajosnak, a demokratikus Magyarország választott államfőjének és kormánya legtöbb tagjának sikerült küldföldre menekülnie, a honvéd sereg 13 tábornokát és magyar hazafiak ezreit kivégezték, még többet bebörtönöztek, és az ország egy évtizedre szigorú katonai megszállás alá került. Az osztrák és orosz császári kormányok mindent megtettek, hogy Kossuthot és vele együtt török területre menekült híveit a szultánra gyakorolt diplomáciai és katonai nyomással kiadattatassák és ki- végeztettessék; az amerikai, angol és francia kormányok ellenállása azonban meghiúsította ezeket a kísérleteket, és végül is amerikai hadihajó fedélzetén sikerült Kossuthnak és kíséretének előbb Angliába, majd 1051. decemberére Amerikába távoznia. Kossuth abban reménykedett, hogy sikerülni fog megnyernie az amerikai kormány támogatását Magyarország politikai és katonai felszabadításához. A magyar hadsereg töredékei még ott várták a Balkánon és az Alduna vidékén, és maga az ország népe is várta hívó szavát, még évtizedekkel később is. Kossuth, a kor egyik legnagyobb szónoka és államférfia tehát nem reménykedett alaptalanul, hogy sikerülni fog meghódítania az amerikai közvéleményt és ennek erejével megmozdítania az amerikai kormányt a magyar nép felszabadítására. Volt is hatása nagyon sok fontos amerikai közéleti vezetőre, politikusokra, gazdasági emberekre, egyetemi tanárokra, lelkészekre, írókra és újságírókra egyaránt. A “nagypolitika”, a nagyhatalmi diplomácia, elsősorban az osztrák és orosz követségek hatalmas erőfeszítéseire volt szükség, hogy Kossuth diadalmas szónoki kőrútjának az eredményeit, főleg a politika színfalai mögött szétzúzzák. Ebben a küzdelemben felhasználták az európai magyar emigráns vezetők néhány ingatag jellemű képviselőjét, köztük Kossuth volt miniszterelnökét, Szemere Bertalant, és külügyminiszterét, Batthiány Kázmért is. Kossuth amerikai utjának legnagyobb sikerét Washingtonban, az ország fővárosában érte el. ahol előbb Fillmore elnök adott “state dinner”-t a tiszteletére, aztán aKongresszus mindkét házában személyesen bemutatták, — ami olyan nagy megtiszteltetés volt, hogy odáig csak Lafayette volt az egyetlen külföldi, aki ebben részesült. Utána, január 7-én a Kongresszus által adott díszvacsorán Kossuth Lajos hangsúlyozta az ő személye és hazája ügyének érdekében kifejtett hivatalos amerikai akciók jelentőségét, mire Webster Dániel amerikai külügyminiszter, Kossuth támogatója, világosan kijelentette, hogy Magyarország független államiságában az Egyesült Államok kormánya és népe “a mi amerikai modelünk” megteremtését látja “a Duna alsó szakasza mentében.” Washington után Kossuth elindult szónoki sikerekben páratlan kőrútjára: előbb fel, New England államaiba, aztán vissza, Pennsylvania, Maryland, Ohio, Kentucky, Indiana, Tennessee városaiba. Aztán jött a dél többi álloma: Missouri, Mississippi, Louisiana, Alabama, Georgia, South Carolina, North Carolina. Április 13-án tért vissza Washingtonba, meglátogatva a közeli Mount Vernonban Washington J3
