Fraternity-Testvériség, 1982 (60. évfolyam, 1-4. szám)

1982-01-01 / 1. szám

György sírját is. (Akkor kezdték el, az 6 hatására, gondozni az addig gazzal fedett sírhelyet, előbb presbiteriánus lelkészek, aztán az 1858-ban alakított Mount Vernon Ladies* Association.) A fővárosból New Jerseybe vitt Kossuth útja (aki ekkor már látta, hogy, főleg a közelgő választásokra való tekintettel, semmi határozott támogatásra nem számíthat az Egyesült Államokban), majd New England városaiban és New York állam területén adott előadás- sorozat után július 14-én hagyta el Amerikát, felesége és barátai társaságában.

Kossuth látogatása örök nyomot hagyott nemcsak kortársai, de még sokáig, a későbbi Amerikai Egyesült Államok vezetőinek a lelkében is, hiszen még a mi korunkban, 1958-ban is bocsátott ki Kos- suth-emlékbélyeget a “Champions of Liberty” sorozatban Eisenhower elnök. Számos korabeli kiadványban úgy szerepel Kossuth Lajos, mint az angol nyelvű szónoklat egyik legnagyobb képviselője: mint államférfit pedig úgy emlegették, mint aki a “mi Washingtonunkhoz hasonló megtestesítője a klasz- szikus emberi erényeknek, és mint ilyen, Európa legigazibb képviselője” volt itt, Amerikában.

Az amerikai magyarság örök büszkeségére szolgál, és bizonyos fokig mértékéül annak a szerepnek is, amely az egész magyar nemzet történetében az amerikai magyarság számára később kialakult, hogy ennek az amerikai előadó-kőrútnak a sorár mondta el Kossuth Lajos a történelem első március tizenötödikéi emlékbeszédét, St. Louis városában való tartózkodásának utolsó napján. 1852. március 15-én. Amerikai szempontból is szinte prófétai megnyilatkozás volt ez, mert benne (éppen úgy, mint vagy negyven más szónoklatában) Kossuth az orosz imperializmus Amerika-ellenes élét és veszélyeit hangsúlyozta és bizonyítékként azt a durva cinizmust jellemezte, amellyel az orosz politika irányítói a magyar szabadságharcot vérbe folytották és a nemzetet védtelenül kiszolgáltatták az osztrák császárság bosszújának.

Beszéde bevezetésében Kossuth megemlítette, hogy az előző, a magyar forradalom negyedik évfordulója előtti éjszakát “ébren álmodozva” töltötte, lélekben ellátogatva hazája temetőibe, ahol most (mert az idegen megszálló hatalom tiltja a magyar szabadságharc hősi halottairól való nyilvános megemlékezést), csak az éjszaka leple alatt odalopakodva mernek tisztességet tenni a halottaknak, koszorúkat vinni, egy imát mondani, rokonok, barátok, hűséges hazafiak. A sokszor jelöletlen sírokon ezen az éjszakán jelennek meg az örökzöld koszorúk, a feltámadásba vetett reménységet jelképző cipruságakkal együtt, jelezve, hogy a nemzet nem felejt, a nemzet hűséggel őrzi a halottak és eszményeik

emlékét. Aztán, folytatta Kossuth, amikor a látogatók eltávoztak, látomása szerint kiemelkedtek a halottak sírjaikból, és megpillantva a temetői koszorúkat és cipruságakat, szomorúan sóhajtottak, mert még mindig nem jelentek mfcg sírjaikon a győzelem örömünnepének a virágai.

Ezen a ponton Kossuth Lajos gyönyörű szónoki képpel bűvölte el amerikai hallgatóit. Idézzzük ezt a részt magyar fordításban:

“És az ég keleten hirtelen elvörösödött, és véres lángokkal remegett, és a messzi, messzi nyugatról villám lobbant fel, mint valamely, csillagokkal teleszórt sáv, és fényében szárnyra kelt egy fiatal sas, és elsuhant a Kelet lobogó lángjai irányába, és ahogy közel ért, a lángok ragyogó reggeli nappá változtak, és a magasból hallhatóvá vált egy hang, válaszul a halottak kérdésére:

“Aludjatok még egy kis ideig; a bosszúállás dolga az enyém. En teremtem meg majd a nyugat csillagait, a kelet napját. Es amikor ti legközelebb felserkentek, az öröm virágait fogjátok találni nyugvóhelyeitek fölött.”

Es a halottak felvették csontkezeikbe a ciprusá- gakat, a feltámadás jelképeit, és lepihentek.”

Ez után a gyönyörű szónoki kép után, amelyben Kossuth Lajos klasszikus ötvözetét nyújtotta, már akkor, annak a későbbi évtizedek során számtalanszor emlegetett amerikai és magyar együttműködésnek, amellyel amerikai magyarok legjobbjai a magyarság felszabadítását, jövőbeli felemelkedését remélték és kívánták, Kossuth részletesen vázolta, hogyan indult el, elsőben is Bécsben, a bécsi nép Mettemichet elűző, de a császári családot háborítatlanul meghagyó forradalmában az a középeurópai erjedés amelynek során a Pozsonyban ülésező magyar országgyűlés új törvények sorával rendre eltörölte a maradi rendszert, ennek a hirére pedig Buda és Pest népe vértelen forradalommal valósággá változtatta az új magyar demokratikus rendszer vívmányait: a feudális rendszer megszüntetését, a jobbágyok felszabadítását és független birtokossá tételét, az egyenlő közteherviselést, egyenlő birtoklást, a polgári, politikai, társadalmi és vallási szabadságot, nemzetiségre való tekintet nélkül, és felelős minisztérium felállítását, amelynek kötelessége legyen az ősi magyar alkotmány és függetlenség védelme.

Aztán elmondta Kossuth, hogyan csapta be először a hiszékeny osztrák népet, aztán pedi a magyar nemzetet az előbb meghátráló és mindent aláíró császári család, majd pedig összeszedve katonai erejét, hogyan állt véres bosszút mindkét országban;

14