Fraternity-Testvériség, 1982 (60. évfolyam, 1-4. szám)
1982-01-01 / 1. szám
MAGYAR RÉSZ:— SZERETSZ-E ENGEMET? Mint a télből diadalmasan előretörő tavasz, mint a fagyott földek felett felcsillanó ragyogó napsugár, úgy sugározza be lelkünket a húsvéti evangélium! Ahogy a télnek dermesztő csendje után megszólal hajnalban a madarak Istent magasztaló éneke — úgy zendül bele lelkünk mélvébe az angyali szózat: Mit keresitek a holtak között az élőt? Nincs itt, hanem feltámadott! (Lukács 24:5,6) Feltámadott, mert fel kellett támadnia annak, akinek minden cselekedete jóság, minden szava igazság és minden gondolata szeretet volt, akinek minden lépésében Isten jött közel az emberhez. Hogyan is maradhatott volna a halálnak, az enyészetnek és elmúlásnak foglya az, akiben nem volt bűn, aki ártatlan, tiszta és tökéletes volt. Pál apostol azt mondja az első korinthusi levél tizenötödik részében: “ffo Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi predikálásunJt, de hiábavaló a ti hitetek is” A tizenkettedik századból való ősi magyar húsvéti ének zengi “Hogyha föl nem támad, úgy vége a világnak!” Mi pedig hozzátesszük, hogyha Krisztus fel nem támadott, akkor azoknak a pusztulásról prédikáló borúlátó okoskodóknak van igazuk, akik azt a dőreséget hirdetik, hogy a világ és az élet véletlenül, csakúgy magától keletkezett. Akik azt állítják, hogy az emberi életnek, a világmindenségnek forgása is csupa véletlenek sorozata. Ha Krisztus fel nem támadott, akkor azoknak van igaza, akiknek az életfelfogásuk és hitvallásuk abban merül ki, hogy ebből a világból minél többet élvezzenek. Minél többet egyenek és igyanak, minél többet habzsoljanak. Akiknek nem számít, hogy alantas céljaik elérésében keresztül gázolnak mások életén. Akik mcgrabolnak, becsapnak és megcsalnak másokat. Ha pedig a hatalom kerül a kezükbe, akkor szemrebbenés nélkül és akár sajátkezüleg is megölik azokat, akik merészelnek még olyan dolgokban hinni, mint karácsony, húsvét, pünkösd, lélek és feltámadás! Ha Krisztus fel nem támadott, akkor nincs értelme tisztességnek, becsületnek és mind annak, amit a tízparancsolat tanít. Akkor a gazság, álnokság és árulás, a gyűlölet és bosszú, az őserdőkben folyó létért való küzdelem az élet egyetlen célja. És akkor az embervilágban nincs más törvény, mint a világtengerekben uralkodó irgalmatlan gyakorlat, hogy a nagy halak felfalják a kisebbeket, a még nagyobbak a nagyokat és hogyha már semmi sem marad, egymást falják feL “Ámde Krisztus feltámadott a halottak közűi' — folytatja Pál apostol. És azért mert feltámadott, tudtak hinni benne milliók és milliók, akik az ő eljövetele előtt éltek és azóta, mióta e földön járt. Azért választották a világitörténelem legnagyobb birodalmának, a római birodalomnak irtózatos megtorlását inkább, mint feltámadott Uruknak és Királyuknak megtagadását. És választották inkább a cirkuszi arénák porondján az oroszlánok által való széttépetést, állatbőrökbe való varratást, eleven fáklyaként való megégetést! Azért, mert Krisztus feltámadott, azért nem tarthatott örökké a faraók zsarnoksága, a népnyuzó és embergyilkos kényurak és diktátorok uralma. Azért retteg és remeg, titokban e földön munden véres elnyomás, azért nem lehet kiirtani egy népnek a szívéből az isteni igazságban vetett hitet. Mert Krisztus feltámadott, azért vagyunk egyek azokkal akik .* világ minden zugában egyre többen és többen, a legkülönfélébb viseletben és nyelven zengik: “Alleluja, Alleluja, Feltámadt az Isten Fia! Mert miképpen az eső és hó adta nedvesség megduzza8ztja és életre kelti a száraz magot és érésben neveli az életadó termést, -éppen úgy táplálja az ember hitét a Krisztus feltámadásának ténye. Hiszen hit nélkül az élet éppen olyan fonnyadt és gvümölcstelen lesz, mint száraz esztendők során a porfelhőkben burkolt szántóföldek. Hit nélkül az ember még az állati színvonal alá is lesüllyed. Az állat ösztöne szerint akkor öl ha éhezik. A hit nélküli ember azonban akkor is öl, hogyha jóllakott. Sőt a tapasztalat szerint, tűinél jobb dolga van az embernek, annál nagyobb hajlandóság mutatkozik benne arra, hogy felfalja vagy kizsákmányolja azt, akinek a puszta életén kivül semmije sincsen. Aki vedtelen, kiszolgáltatott és fegyvertelen. A hit nélküli ember okoskodó ember, akinek az a filozófiája, hogy amit nem lehet látni, érzékelni, megtapasztalni, az nincs. Ennélfogva évezredek óta, harcok és küzdelmek, háborúk és nyomorúságok azért voltak és vannak, mert az emberi társadalom nem az anyag, nem a világtengerek és őserdők törvénye szerint lett kormányozva. Ezért vau szükség radikálisan más politikára, más gazdasági rendszerre, más kultúrára, más művészetre és más mindenre. A húsvéti evangélium viszont mind ezzel szemben azt hirdeti, hegy más ember kell! Ahoz, hogy bármi is, ami helytelen, ami gazdaságilag kizsák10
