Fraternity-Testvériség, 1981 (59. évfolyam, 1-4. szám)
1981-10-01 / 4. szám
PATAK LELKE AMERIKÁBAN A 450 éves jubileumra írta és Sárospatakon 1981. szeptember 8-án elmondta HARSÁNYI ANDRAS Több változatban járja magyar református Amerikában az ilyeténképpen legendává vált történet, hogy egy ünnepi beszéd szónokának bemutatásánál, amikor az amerikai bemutató sehogyansem értette a magyar nevet és kérte a bemutatandót, hogy betűzze a nevét, az illető kissé türelmét vesztve imigyen szólt: “Itt will be much easier if I say: Greasy Joe from Muddy Creek.” Ami, ugyebár, szórul-szóra lefordítva ezt jelentette: “Könnyebb lesz, ha azt mondom: Zzíros Jóska Sáros Patakról.” Árvái Zsíros József, sáropataki teológia tanár, igazgató, közigazgató egyike volt azoknak, akikkel Patak Lelke átszálló« Amerikába. Ott lebegett, amikor Zsíros József megbecsült professzora volt a Michigan állambeli Holland városában működő holland háttérü református szemináriumnak, majd amikor több magyar református gyülekezetnek volt pásztora nemrégiben bekövetkezett haláláig. Patak Lelke az első magyar református misszionáriusok — így hívták őket hivatalosan — amerikai partraszállása óta közel száz éven át alakította az amerikai magyar reformátuság, sőt mondhatni, az amerikai magyarság életét. Ennek történetét megírni tartozása magyar református egyháztörténetírásunknak Amerikában is, Magyarországon is. Nagy ez a tartozás, de még nagyobb a feladat. Nemcsak azért, mert pataki szempontból kell elemezni és értékelni a meglévő adatokat és a már létező történelmi irodalmat, hanem azért is, mert mindmáig nincs egy mindent felölelő amerikai magyar református egyháztörténeti szintézis. Az első évtizedekről és az amerikai magyar református gyülekezetek későbbi sajnálatos széttagolódásáról kifogástalan tudományos színtű történetet ad Komjáthy Aladár nagyszabású angolnyelvű könyvében; ezt Komjáthy még több angol- és magyar- nyelvű dolgozatával egészíti ki. Az emlékkönyv stílusú és emlékkönyv színtű munkák közül messze kiemelkedik Kalassay Sándor könyve. Helyi gyülekezetek történetét magukba foglaló kötetek — jobbára inkább füzetek — bőven vannak; főleg jubileumok alkalmával készültek több-kevesebb tudományos felkészültséggel és pontossággal; van köztük egészen kitűnő munka, nem is egy. Mindezeknek az adatait össze kell gyűjteni, rendszerezni és kiértékelni, kiegyenlítve a felekezeti féltékenységből eredő elfogultságokat. Azután ott vannak a kinyomott vagy sokszorosított évi gyülekezeti és felsőbb egyházi szervek által kiadott jelentések, azután az évenként megjelenő Bethlen Naptár és az egyháztestek hivatalos lapjai (Reformátusok Lapja, Magyar Egyház, illetve elődeik) és más magyar, sőt amerikai sajtótermékek magyar református vonatkozású közleményei. De ezeknél is fontosabb és a teljesség érdekében elengedhetetlen a gyülekezetek presbiteri jegyzőkönyveinek és egyébb iratainak átvizsgálása. Itt kerek 120 gyülekezetről van szó, melyeknek több mint fele már megszűnt, ami a jegyzőkönyvek hozzáférhetőségét alaposan megnehezíti. Természetesen szükséges a Magyarországi Református Egyházzal való kapcsolat részletes feltárása és előadása. Ez a kapcsolat eleinte egészen hivatalos volt, majd fokozatosan egyéni, személyes viszonyulásokká változott. Hasonlóképpen nagy figyelmet kell szentelni amerikai magyar református népünknek. Nemcsak a lelkipásztoroknak, tanítóknak, orgonistáknak, hanem a presbitériumoknak, nőegyleteknek és magának a gyülekezetek népének. Honnon jöttek, miképpen illeszkedtek bele az új világ idegen környezetébe, milyen volt vagyoni előmenetelük, iskolázásuk, miért volt feltűnően alacsony bűnügyi statisztikájuk, milyen volt egyházhűségük, honvágyuk? Még számos más szempontot kell vizsgálni a szintézis írójának. Az előzőket csak azért soroltam fel, hogy rámutassak: mennyire nagy vállalkozásról van itt szó. Mindez persze áll az egész amerikai magyar re- formátusságra, akárhonnan jöttek légyen. Mi azonban most csak Sárospatak amerikai kapcsolatára, Pataknak az amerikai magyar református életre gyakorolt hatására akarunk figyelni. Az előzőkben vázoltak viszont megmagyarázzák azt, hogy ez alkalommal miért nem adhatunk kimerítő és mi nden kérdést érintő monográfiát és miért kell megelégednünk a Patak Lelke Amerikában kissé romantikusan csengő cím alá gyűjtött pillanatképek felvillantásával; melyek ennek ellenére adatszerűén pontosak, értékelésükben pedig tárgyilagosak lesznek. Kezdjük azon, hogy az amerikai magyar refor- mátusság egyik pionírja az 1895-ben kijött Kalassay Sándor pataki diák volt, mégpedig a kiválóak közül: nyolcadik gimnazista korában megnyerte a Tudományos Akadémia Kazinczy-díját; teológia után segédtanár volt Radácsy György mellett. Amerikai szolgálatát nem úgy kell elképzelni, hogy rutinszerűen elvégezte az igehirdetői, pásztori és gyülekezeti adminisztrációs munkát, melyek során nyugalom és izgalom váltakoztak; ezekhez hozzátéve bizonyos mértékű közegyházi szolgálatot is. Kalassay — és ez áll minden más amerikai magyar református lelkipásztorra mind a mai napig — utazott, gyülekezetei szervezett, templomot épített. Patak Lelke még ezzel sem volt megelégedve: népével másirányú törődésre is 18
