Fraternity-Testvériség, 1981 (59. évfolyam, 1-4. szám)
1981-01-01 / 1. szám
ÁBRAHÁM DEZSŐ: AMERIKAI MAGYARSÁGUNK FELLEGVÁRA — AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYESÜLET NYOLCVAN-ÖT ÉVES Ha visszatekintünk 85 esztendőre, amikor az Amerikai Magyar Református Egyesület elindult, senki sem gondolta volna, hogy ez lesz a kapocs, amelyik a több részre szakadozott amerikai magyar refor- mátusságot összefogja. A Trenton, N. J.-ben tartott történelmi jelentőségű gyűlésen lelkészek, presbiterek és egyházi kiküldöttek avval a szándékkal gyűltek össze, hogy az amerikai magyar reformátuságot egységbe szervezzék és a testvérsegítést minden korlátozás nélkül kiterjesszék a nagy országban szétszó- ródottan élő bittestvéreikre: beteg, idősek, szerencsétlenség áldozatai, özvegyek és árvák ügye nem szabható emberi határok közé. Az egyik cél, bogy a református egyház Amerikában egy egységes anyaszentegyház legyen, mint az óhazában, még ma is megvalósításra váró célként lebeg előttünk. Az egység, a testvérsegités, a felekezeteken felüli szeretetmunka, bála Istennek és az Amerikai Magyar Református Egyesületnek megvalósult. Isten gazdagon megáldotta az Amerikai Magyar Református Egyesületet. S ha valaki azt kérdezné: mi a titka? Hogyan magyarázható ez a fenomális arányban való növekedés és a testvér-segítés ilyen arányú fejlődése, a válasz egyszerű: az egyházaknak és az egyesületnek a közremunkálkodása révén s amit eddig elért az a testvéri összefogás eredménye. Az Egyesületben kezdettől fogva egészen a mai napig nem volt különbség lelkipásztorok, presbiterek és mások között a tekintetben, hogy ki melyik felekezetnek a tagja. Egység alakult ki, testvéri összefogás szelleme virágzott a szeretetben és békességben tudtak együtt dolgozni az egyházak és az egyesület munkásai. Ha arra gondolunk, hogy mi az amire a mai világban leginkább szükség van ezen a téren ma amikor a régi, első generációs nemzedék átadja a vezetést az új második és harmadik generációnak, akkor azt kell mondanunk, hogy vissza kell térni azokra az alapokra, amelyen' az Egyesület fundáló s annak jövőjéért lángoló szeretettel égő lelkű lelkipásztorok és presbiterek olyan sok áldozatot hoztak. Meg kell találni ebben a széthúzó mai világban azokat az igazságokat elveket és örök eszméket, amelyek összekötnek magyart a magyarral, ki kell építeni újra az együttműködésnek, s a közös akaratnak olyan áldott szellemi légkörét, ahol a régi hű munkások és az újak vállvetve együtt tudnak versenyezni és munkálkodni egyházért és egyesületért. Nem szabad, hogy az új hazában az angol nyelv elválassza a szülőket a gyermektől, az első vagy második és harmadik nemzedéket egymástól. A cél ma is egy: egyházat és egyesületet kell építenünk; szent ez a cél s ebben bármelyik nyelven, bármilyen körülmények között is egyek kell legyenek a mi magyarságunk szétszórt csoportjai New Yorktól San Fran- cisco-ig, Kanadától a legdélibb Floridáig. Fájdalommal látjuk, hogy a mai életben dúló sok zavar, rablás, gyilkosság, elszaporodott bűnök, szerencse játékok, kábító szerek és terror olyan kártékony hatással van a társadalomra, s benne a mi népünkre is, hogy sokszor előfordul ma már az Egyházat és az Egyesületet romboló nemes munkánkat rontó szándék. Szükség van olyan lelkipásztorokra, akik bátrak és inegfélemlithetelenek hivatástudatban, készek minden körülmények között szolgálni, összefogással közös testvérsegítő munkával az Egyesület és az Egyház munkáját. Szükség van olyan egyesületi tagokra, akik büszkén, boldogan vállalják az új tagszerzés nehéz és fáradságos munkáját, akik felkeresik a régen kis okok miatt megsértődötteket s megtalálják az új bevándorlókat. Amerika olyan ország ahol minden gonosz propaganda ellenére is a szabadság, egyenlőség és testvériség olyan végvár melyhez hasonló nincs a világon. Szükség van minden elérhető magyarra és a mi ügyünket megértő barátokra, olyanokra akik más nemzetiséghez tartoznak, de vállalják a közös kincsünk megőrzését és segítenek megvalósítani törekvéseinket. Uj elnökünk vezetésével, új munkasokra van szükség, ahogy az egyházakban új lelkipásztorokra is, s ennek a mi közös szolgálatunknak érdekében mindent el kell követnünk, hogy az elkezdett szép munka kárt ne szenvedjen. Meg kell tartani a régi örök értékeinket, drága magyar örökségünket, amelyet Isten adott magyarságunknak, de alkalmazni kell az új idők új módszereit, kiképzett szakmunkásokat, akik máshol bevált módszerekkel is dolgoznak a mi munkaterületünkön. Sajnos az utóbbi időben az egyház és az egyesület között egy bizonyos eltávolodás mutatkozott. Lelkipásztorok és egyházak elidegenedtek az egyesület t.d s az egyesület munkásai nem szolgálták és nem építették a helyi gyülekezeteket, sőt sokszor ellen akciókat folytattak. Az ilyen bajokat, a 35 éves 16