Fraternity-Testvériség, 1978 (56. évfolyam, 1-4. szám)
1978-01-01 / 1. szám
1 ESZENYI LÁSZLÓ: “MAGYAR SZAHAROV” ERDÉLYBEN Király Károly erdélyi magyar kommunista vezető elkeseredett levelekkel ostromolta a Román Kommunista Párt magas állású tisztség viselőit tiltakozva a nemzetiségek tervszerű elnyomása ellen. Miután megismételt panaszai süket fülekre találtak mind a román mind pedig a magyar származású kommunista vezetőknél, a tarthatatlan állapotokat kíméletlen őszinteséggel feltáró levelét kijuttatta a belgrádi konferencia delegátusaihoz. Király levelében kifejti, hogy a Román Kommunista Párt magatartásában szakadék tátong az elmélet és a gyakorlat között. Különösen két területen mutat rá azokra a jogfosztásokra, melyek a magyar, német, zsidó és más nemzetiségi csoportok teljes beolvadására fognak vezetni, ha azokat időben nem orvosolják. Az egyik — és a jövő szempontjából fontosabb — az anyanyelvi oktatás terveszerű elsorvasztása az óvodáktól az egyetemekig. A másik a nemzetiségek fokozatos és széleskörű kiszorítása az állami közigazgatás és a pártszervezetek vezető állásaiból. Király tulajdonképen semmi olyat nem ír levelében, amit a romániai magyarság megmentéséért évtizedek óta folytatott küzdelmünk során nem ismertünk volna. írása az egész világsajtóban azonban azért számit mégis szenzációs és hitelt érdemlő leleplezésnek, mert a pártot éppen egy ma is meggyőződéses kommunista hívja tetemre nem nacionalista alapon, hanem a marxi és lenini elvek megcsúfolása miatt, melyekben most is rendületlenül hisz. Királyra a legrosszabb indulattal sem lehet ráfogni, hogy „Europa lángba borításától sem visszariadó irredenta, Horthy fasiszta őrült, birtokát visszasíró arisztokrata, vagy a történelmi realitásokat megérteni képtelen ámokfutó.” Kora ifjúságától kezdve lelkes kommunista, aki szervezési munkásságának eredményeképen emelkedik alacsony sorsból a párthierarchia magas tisztségeibe. Király azonban egyúttal tisztességes ember is. Mélységes humanizmusa legyőzi benne a pártfegyelmet és a bizonyosra vehető kíméletlen megtorlástól való félelmét. Nem tudja tovább tétlenül nézni embertársai legelemibb jogainak sárba tiprását, melyet a külföld megtévesztésére szolgáló szemfényvesztéssel a román kommunista kormány évtizedek óta folytat. Nem kíván cinkosa lenni a bűnözőknek, hanem irtózatos kockázatot vállalva leleplezi a szociálista testvériség álarca mögé bújó román sovinizmus kegyetlen kilengéseit a világ közvéleménye előtt. Ezért juttatta el levelét a belgrádi konferencia delegátusaihoz. A romániai magyarság megmentéséért folytatott és bizony nem sok kézzel fogható eredménnyel járt küzdelemben az ‘"erdélyi magyar Szaharov” fellépése döntő fordulatot jelenthet, mely jelentőségében messze túlnő Goma Pál és nehány szellemi ember megmozdulásán. Ezután a „Tiborcz Levél” után nehéz lesz az Egyesült Nemzetek Emberi Jogok Bizottságának különböző adminisztrációs kifogásokkal halogatni azoknak a memorandumoknak az intézését, melyeket amerikai magyar szervezetek nyújtottak be az erdélyi magyarság védelmét kérve évekkel ezelőtt anélkül, hogy maradék hitelüket is el ne veszítsék. Carter elnök, aki az emberi jogok védelmét külpolitikája sarokpillérének jelölte meg, nem javasolhatja elveinek feladása nélkül a “most favored nation” néven ismert vámkedvezmény megújítását az amerikai kongresszusnak Románia részére, ha a román kormány a nemzetiségek jogait ilyen felháborító módon sérti meg. Jól tudták Moszkvában eddig is, hogy a szovjet birodalom közvetlen szomszédságában hithű kommunistákat nyomnak el pár- tonkivüli románok csak azért, mert azok történetesen magyar, szász, vagy más nem román nemzetiségekhez tartoztak. De eddig kényelmesebbnek találták a panaszokat a szociálista testvériség aláásására irányuló fasiszta rágalomként lerázni magukról, semmint megkockáztatni egy 1968-hoz hasonló megszállást, annak minden külpolitikai következményével. Mi lesz azonban most a reakció, amikor a moszkvai neveltjük harsogja bedugott fülükbe, hogy itt már nem a romániai magyarok, hanem a kommunista párt tekintélyének megalázásáról van szó? És pontosan ez az, amit nem engedhetnek meg maguknak, ha irányító szerepüket meg akarják szerezni az eurokom- munisták és a Harmadik Világ balra hajló népei felett. A romániai magyarság sorsa és esetleg Király élete függ a nyugati országokban letelepült magyarság magatartásától. Önfeláldozó kiállását és megállapításait minden hírközlő eszköz utján tudatosítanunk és felszínen tartanunk kell. E téren példamutatóan jártak elől a “Committee for Human Rights in Romania” néven ismert new yorki fiatalok, akik Király leveleinek eredeti szövegét megszerezték és kitűnő angol fordításban juttatták el a legjelentősebb amerikai lapoknak. A legmegrázóbb panaszos levél vagy legékeseb14
