Fraternity-Testvériség, 1978 (56. évfolyam, 1-4. szám)
1978-01-01 / 1. szám
ben megszerkesztett memorandum pusztába kiáltott szó csupán, mely felett három nap múlva napirendre térnek, ha nincsen egy döntés hozatalára jogosult nemzetközi szervezet az egyéni és csoportos emberi jogok ellen elkövetett bűnök kivizsgálására. Két évvel ezelőtt az Amerikai Magyar Szövetség Külügyi Bizottsága egy ilyen forum felállítására részletes tervezetet nyújtott be a Ház külügyi bizottságához. Örömmel jelenthetjük, hogy a gondolatot nem kisebb ember tette magáévá, mint Warren M. Christopher, a külügyminiszter helyettese, aki Carternak az emberi jogokra vonatkozó elgondolását igyekszik megvalósítani a különböző országokban. Christopher ezt a szervezetet a New Orleans-i ügyvédi kamarában tartott előadása során “Clearinghouse for Human Rights Information”-nak kivánja elnevezni és szerepére vonatkozó elgondolása csaknem azonos a fentebb említett beadványával. Egy ilyen szervezet felállításának sürgetése a nyugati országok döntésre hivatott vezetőinél és munkájának tárgyilagos adatszolgáltatással való támogatása lehetne a külföldön élő magyarság egyik legfontosabb feladata. ☆ ☆ AZ ERDÉLYI ÜGY A VILÁGSAJTÓ HASÁBJAIN! KIRÁLY KAROLY ROMÁNIÁI PARTVEZETÖ ÖNFELÁLDOZÓ LELEPLEZÉSEI. A világsajtó hasábjait elárasztották Király Károly ügyének hírei. Király, a legmagasabb román állami és pártpoziciókat elért magyar évekig küzdött a rendszeren belül a nemzetiségi elnyomás ellen. 1977-ben levelekkel ostromolta a legfelső pártvezetőséget javasolva a nemzetiségi politika hibáinak kijavítását. Miután minden kísérlete sikertelen volt és ellenséges fogadtatásra talált, végső elkeseredésében úgy döntött, hogy levelezését a nagyvilág elé tárja. Király Károly 1930-ban Dicsőszentmártonban született. Édesapja hat gyermekes ácsmester volt. A háború után Király csatlakozott a kommunista ifjúsági mozgalomhoz. Mivel kitűnt értelmével és szervezőkészségével, gyorsan haladt előre a pártkarrier lépcsőin. Megjárta a moszkvai Komszomol-iskolát. Kovászna I Háromszék) megye párttitkára és tanács- titkára volt, nemzetgyűlési képviselő, az államtanács tagja, és a legfelső pártvezetőség az úgynevezett Politbüro póttagja. E hivatalait 1972-től kezdve fokozatosan feladta és a legutóbbi időkig mint a Magyar Nemzetiségi Dolgozók Tanácsának alelnöke tevékenykedett. Király Károly a pártot meggyőződésből követte és szolgálta. A nagyromán soviniszta nacionalizmusnak ellenállt minden posztján. Valószínűleg ennek tudható be pozícióinak fokozatos elvesztése. Király ennek ellenére hitt a pártban. Meg volt győződve, hogy a legfelső vezetés nincs tisztában a magyar- ellenes visszaélések mértékével és ha ő felvilágosítja őket, a hibák ki lesznek javítva. Király levelet intézett Ilié Verdethez, a legfelső román pártvezetés ideológiai főmegbizottjához. Felhívta figyelmét a nemzetiségi politka súlyos fogyatékosságaira és javaslatokat tett azok kijavítására. Király kezdi sejteni, hogy az aki ezeket a problémákat felveti, számíthat arra, hogy gyanúsított lesz. Levelére Király választ nem kapott. Király elküdte e levél egy példányát Fazekas János miniszterelnökhelyettesnek a politbüro tagjának, aki a legmagasabb rangú magyar származású vezető Romániában. Fazekasnak ezt írta: “Akik a nemzetiségi kérdés törvényes és az Alkotmánynak megfelelő kezelése érdekében szót kérni merészelnek, azokkal szemben megengedhetetlenül megfélemlítő módszereket alkalmaznak. Amint Önnek tudomása van róla, bántalmazások, kínzások is voltak, Szikszait a kiváló brassói tanárt a zaklatások öngyilkosságba kergették.” Király levelére hallgatás volt a felelet. Király újabb, minden eddiginél részletesebb levelet küldött, ezúttal Vincze Jánoshoz, a román párt központi bizottsága tagjához. Ebben megírja addigi kisérletei kudarcát és hosszasan felsorolva a magyar- ellenes román kampány egyes elemeit, kéri Vincze közbenjárását a párt legfelső vezetősége felé. Ez után végre megmozdult a párt. Nem úgy azonban ahogy azt Király remélte. Bukarestbe idézték, és vádakkal halmozták el. Marosvásárhelyre való visszatérése után pedig a hírhedt titkosrendőrség, a Securitate, kezdte aktívan és rendszeresen zaklatni. Király mellett szót emeltek tekintélyes kommunisták is, köztük Ion Gheorghe Maurer, aki ma már nyugdíjas, de 14 évig volt miniszterelnök Dej és Ceausescu alatt. Maurer kijelentette, egyetért Király nézeteivel, s ebben csatlakozott hozzá több más prominens kommunista. Király Károly jószándékú és a párt szabályainak megfelelő kezdeményezése kudarcot vallott, mert a nemzetiségi elnyomás Romániában nem csak valamely könnyen kijavítható időleges kisiklás, hanem a brutális, embertelen Ceausescu rezsim lényegéhez tartozik. (Committee for Human Rights in Rumania) 15
