Fraternity-Testvériség, 1974 (52. évfolyam, 1-12. szám)

1974-10-01 / 10-12. szám

Nehéz Ferenc: FEHÉR KARÁCSONY A világhírű filmrendező gyalog ballagott a Hollywood Boulevardon. Frakkot viselt és cilindert. Legújabb filmjének bemutatója volt a Chinese The- aterben, tombolva ünnepelték. A bemutató után a producer partit rendezett a Beverly Hilton-ban, a Chineseből odahajtott mindenki. Ő is megy, termé­szetesen, mondta a producernek. De ahogy kilépett a moziból, egy fehérszakállas, pirossüveges, pirosköpe­nyes alak lépett eléje s orra elé rázott egy csengettyűt. — Santa Claus vagyok — mondta az alak — bol­dog karácsonyt! Meghökkent. Eszébe jutott, hogy karácsony kö­zeledik. — Köszönöm... — hebegte s indult a kocsija felé. De megint megállt. Szemébe szúrtak a díszek. A Boulevard felett ezüst csillag-girlandok lengtek s kö­zöttük ezer meg ezer aranypiros harang himhálód- zott. A járda szélén álló villanyoszlopokat fenyőágak­ká varázsolták s azokon is tündöklött a sok csillag, harang és angyalhaj. A rendezőt valami furcsa, szokatlan érzés ütötte meg. — Hajtson a La Brea sarkáig s ott várjon rám —- mondta a soffőmek. S elindult a tündöklésben, gyalog. Éjjel 11 óra lehetett, de az utcán még nyüzsgött a nép. Szép, langyos éjszaka volt. A Boulevard felett, túl a díszeken, igazi-csillagosan, tisztán simult a kali­forniai ég. A levegőben rózsa- és jázminillat csapon- gott. Közben szólt a csengetyű s az egyik night-club nyitott ajtaján Bing Crosby hangja hallatszott ki: I’m dreaming of a White Christmas ... A rendező lassan ballagott, majdnem behúnyt szemmel. Havas táj vibrált előtte, egy vidéki kisváros fehér kontúrjai. Szánon siklott a kisváros felé. Két ló húzta a szánt, csengettyűs szerszámokkal. Mellette a felesége ült. A kisváros mindkettőjük szülővárosa volt, de neki már senkije se élt benne. Csak Eszter szülei laktak ott, azokhoz mentek karácsonyra, Pest­ről. HuUott a hó. Eszter élvezte, ahogy arcára hull­nak a pillék. — Mintha az égből csókolna valaki — mondta. — Ilyen hideg csókkal? — kérdezte ő. — Nem hideg csók — tiltakozott Eszter —, csak az első pillanatban érzed hidegnek. Aztán forró lesz, ég tőle az arcod. Ekkor már tudta az asszony, hogy minden vágya Hollywoodba kerülni. Ott várja az igazi siker, a kar­rier. Kaliforniában, az öröktavasz hazájában. Esztert nem érdekelte Hollywood, Kalifornia, az öröktavasz. Tulajdonképpen Pesten se szeretett. Min­dig csak haza, a vidékre repült volna. Ott esik csak igazi-szabadon, akadálytalanul, tisztán és igazi-szűzen a hó. Meghalnék, ha nem érezhetném többé ezt a csó­kot — mondta a szánon, miközben az arcát, az ajkát szinte kéjjel tartotta oda a hópihéknek. A rendező egy pilanatra megállt. — Miért gondolok Eszterre? — kérdezte magá­tól. De tovább szólt a csengettyű s Bing Crosby le­meze a következő bár-ajtóból is kihallatszott... Eszter az ünnep után nem ment vele Pestre. Azt mondta, az Újévet is a szüleivel akarja tölteni. Újév­kor azt telefonálta, hogy a Vízkeresztet is megvárja, mert akkor bontják a karácsonyfát. Mikor január közepetáján végre megérkezett, ő már nem volt Pes­ten. Berlinben volt. A többit ügyvédek útján intézték el. Elváltak. Eszternek júniusban gyermeke született. Az ügyvédekkel elintézte, hogy Eszter is, a gyermek is egyszerre, készpénzben kapjon meg mindent. Azóta nem tud róluk. Illetve: az egyik ügyvéd, vagy húsz évvel ezelőtt, arról értesítette, hogy Eszter férjhez- ment. A vidéki kisvárosban, egy adóhivatalnokhoz. Az adóhivatalnok a gyermeket is örökbefogadta. — Furcsa, hogy éppen rájuk gondolok... — mondta a rendező, ahogy tovább ballagott a Holly­wood Boulevardon. Berlinből Párisba került. Ott ő is megnősült. Filmszínésznőt vett el, két filmet csinált vele. A má­sodik film felvételei közben megcsalta. Azzal a film­színésszel, aki a partnere volt. Hollywoodban nősült meg harmadszor. .Egy jónevű amerikai írónő lett a felesége. Tízéves házasok már, jól vannak, megértik egymást. Az asszony ír, ő rendez. Az asszonyt nem zavarja, ha hónapokig külföldön tartózkodik, a film­felvételek miatt. A ma esti bemutató után is külön soffőrrel hajtatott a Beverly Hiltonba. Okos asszony. Ha ő még nincs ott, helytáll érte. Szólt a csengő s Bing Crosby a harmadik night­club ajtaján is kiénekelte a “White Christmas”-t. A rendező az arcához nyúlt. — Furcsa — ismételte. Az arcán nem talált hópelyhet. Pedig határo­zottan érezte, hogy hópelyhek hullanak az arcára. — Valami baj van? — kérdezte közvetlenül mel­lette valaki. —-Nincs . . . nincs semmi baj — felelte, s megint végigsímított az arcán. Ekkor megdöbbent. Az illető, aki a kérdést intézte hozzá, magyarul beszélt. S ő is magyarul felelt neki. 7

Next

/
Thumbnails
Contents