Fraternity-Testvériség, 1974 (52. évfolyam, 1-12. szám)

1974-10-01 / 10-12. szám

^Szépirodalom— Szabóné Lévay Margit: A KÜLDETÉS Krisztus születésében is azt jelezte Isten, hogy az élet küldetés. Az Ige testté létté: Krisztus! Élete: Küldetésének betöltése. Páldaadás az örökemberiség számára, hogy nem magunkért és nem magunknak teremtetünk, hanem Istenért és az Istennek. Nem Isten van én érettem — mondja a próféta, — én vagyok itt az Istenért. Mily magasztos megállapítás! Tehát azért vagyunk, azért küldetünk, hogy bizony­ság legyünk Isten valóságáról, mely Krisztusban nyert teljességet a mi megigazulásunkra. Hogyan igazul meg az ember? Küldetésének be­töltésében. Melynek betöltése a felebaráti szeretetben összpontosul. Jele az Istenhit. Hinni, hogy Jézusban Krisztus: az örökkévaló IGE lett testté. Ebben a hit­ben érezzük meg küldetésünk célját. Mózestől az ó-szövetség prófétáin át az Úr apos­tolai mind, mind az Istenért voltak és vannak egyörök életen át az emberiség megigazulására. Isten nem teremtett és nem teremt embert, akit fel ne ruházott és fel ne ruházna valamilyen tehetséggel, adottsággal. Nem teremt hasznavehetetlen embert sem férfiban, sem nőben. Küldetéssel születik minden ember a földi életre. S csak annak haszontalan az élete, aki nem vesz tudomást Teremtőjéről: az élet Uráról. Egyéniségünk vegyes érzelmi-szálakból: jókból és rosszakból áll. Viselkedésünktől függ, hogy a rossz szálak el ne halványítsák a jószálakat. Segítségünk erre az erényeink, ha szerények. Mert ha kevélyek, és ahelyett, hogy megostorozná hibáinkat, nem veszi észre, akkor kétségbe ejtő vétkekké lesznek a hibák. Természetesen más a férfi és más a nő küldetése és küldetésének célja. Azonban mindkét emberinem küldetése egymás hivatottságának a kiegészítő közös­ségében nyer betöltetést. A lélek hitbeni ereje érezte­ti meg kivel-kivel küldetése célját. S ebben az érzet­ben találja fel a célhoz vezető utat. Lássuk egypár példaadásban. Mózes 40 esztendőt szenvedett sívár pusztai élet­ben Izráel népével együtt azért, hogy egy hitben megigazult új nemzedéket vigyen be az ígéret föld­jére. József, az ó-szövetség Jézusa, testvérei gonoszsá­gát jóval győzte meg: kenyérrel látta el nemcsak őket, de egész nemzetségét megmentette az éh-halál­tól. Bizony a jézusi felebaráti szeretet legteljesebb betöltése ezeresztendőkkel az IGE testté létté előtt. Mózes is, József is maradéktalanul teljesítették külde­tésüket. Eszter, Márdokéus nevelt leánya, mikor Ahas­vérus király királynője lett, megmentette a Hámán gonoszsága által halálra ítélt zsidóságot. Három­napon át étien, szomjan könyörgött Istenhez: Mentse meg az Ahasvérus királysága alatt élő zsidóságot. Hit­beni világosság, öröm és vigasság lett felebaráti sze- retetének jutalma. Ma is megünnepli Hadasha nap­jait a zsidóság. És a sunemi gazdagasszony, aki kenyérrel táplálta az Úr prófétáját, hogy gondok nélkül hirdethesse az Egyörök Istent. Vagy a sareptai szegény özvegy, az éhező Illés prófétának sütött egyet­len marék lisztjéből és az éppenhogy elegendő olajá­ból pogácsát, és jutalmul nem fogyott el soha, mig élt, sem a lisztje, sem az olaja. Mindezek is megérez­ték küldetésük célját és betöltötték a felebaráti sze­retet cselekedeteiben. Istennek éltek Istenért. Joppéban, az új-szövetség apostolának Péternek egyik tanítványa, Tábitha, azaz Dorkás, volt gazdag jócselekedetekben. Magaköré gyűjtötte az özvegy asszonyokat és együtt varrták Joppé szegényeinek a ruhákat. Alamizsnát osztogatva rendszeresen a ré­szükre. Íme: Karácsony Szelleme. És Pál! az apostolok Apostola. Elindul Jeru­zsálemből Damaskusba mint Saul, hogy az ottani Jézust követő zsidókat, az első nazarénusokat, fogva vigye Jeruzsálembe a papi-fejedelmek ítélőszéke elé. És Damaskushoz közeledve a mennyből hirtelen alá- sugárzó Fény leveri a földre, és szózatot hall: Saul, Saul, mit kergetsz engem? — Kicsoda vagy, Uram! — kérdé Saul remegve. — Én vagyok Jézus, akit te kergetsz. És felkél Saul a földről elvakult szemekkel annyira, hogy a velelévő férfiak vezetik be Damas­kusba. És háromnapig nem vesz magához sem ételt, sem italt, csak imádkozik... S harmadnap vissza­kapja a látását. Megtelik Szent Lélekkel. Megke- resztelkedik. S mint Pál tér vissza Jeruzsálembe, és megkezdi küldetése útját... Bizonyságát adva, hogy mennyit kell szenvedni, hogy megtaláljuk Istent a Jézus Krisztusban, mert csak akkor találjuk meg önmagunkat és küldetésünk célját. És mikor Thiatira városában a gyűlölet tömlőé­be csukatja Pált, de felmentve büntetése alól, egyik buzgó híve, Lidia, egy vagyonos bíborárus asszony, megnyitja előtte otthonát, és irgalmas szivvel vigasz­talja, gondozza az apóstól Pált. Mind, mind küldeté­süket betöltött lelkek. Küzdöttek és győztek! Mert megnyitották szivüket s szegényeknek, kinyújtván kezüket a szükölködőknek. Karácsony Szelleme! Az ó-szövetség prófétái és az új-szövetség pré­dikátorai a Lélekegységének csak egypár példaképe, hogy csak hitben és hit-által töltheti be küldetését az ember; és csakis Istenben megigazult lélekkel élhet emberi életet. Karácsony Krisztus születésében a SZERETET küldetése. 6

Next

/
Thumbnails
Contents