Fraternity-Testvériség, 1972 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1972-01-01 / 1-3. szám
DR. BÉKY ZOLTÁN: HŰSVÉT ÉS A MEGALKUVÓ EGYHÁZ Húsvétra készülődünk. Húsvét pedig a keresztyénség legnagyobb ünnepe. Úgy is mondhatnék, hogy keresztyénség nincs húsvét nélkül. Ha pedig Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a ti hitetek is — mondotta az apostol. Krisztus feltámadott! A világ halálra ítélte. Akikhez jött, azok megtagadták. Tanítványa elárulta. A többiek szétfutottak. Megkínzott testét csak eltemetni tudták azok a tanítványok, akik mégis odamerészkedtek a kereszthez. A világ ítélete, mint mindég, most is hamisnak bizonyult. Az emberiség, a közvélemény, a reálpolitika, a kompromisszum az Igazságot mindég a keresztre feszíti, de az örökkévaló Isten a történelem Ura és megsemmisíti a világ ítéletét. Krisztus legyőzte a halált! Nem a főpapi álbölcsesség, a pilátusi kompromisszum, a római jog és a farizeusok szenteskedő vallásossága. Nem! A megfeszített, a halálra ítélt Isten Fiú diadalmaskodott a halálon. A pusztulás erői nem tudtak diadalmaskodni rajta. Húsvét hajnalán semmivé lett minden halálra ítélő emberi mesterkedés. Krisztus él! És. aki benne bizik soha mea; nem hall. Mi jézus Krisztus tanítványai vagyunk. Krisztus követői. Ezért a nevünk: keresztyének. Keresztyének, azaz Krisztushoz tartozók, Krisztuséi. Az O szenvedése — a mi javunkra, az ő kereszthalála — miérettünk, az Ő Feltámadása a mi hasznunkra történt. Igen is! A Heidelbergi Káté szavaival mondjuk ezt a szót: Krisztus feltámadása a mi hasznunkra történt. El a Jézus a mi fejünk! — énekeljük a diadalmas húsvéti istentiszteleten. Általa, Vele mi is élünk, csak általa élhetünk igazán és élünk Vele mindörökké. Keresztyénnek lenni, azt jelenti a Feltámadás valóságából élni, a Feltámadás népéhez tartozni. És mi a valóság? A keresztyén egyház alkuszik. “Reálpolitikát folytat.” “Kompromisszumos megoldásokat” keres. Azoknak a hatalmaknak a tetszését óhajtja megnyerni, akik Krisztust szeretnék kiiktatni a történelemből. Azokkal folytat dialógust, akik Isten nevét irtják ki a gyermekek szívéből. A Feltámadás Igazságáról szóló bizonyságtevés helyett “békéről” enye- legnek egyházfejedelmek, arról a békéről, amely kísértetiesen azonos a pax sovietica-val, a Szovjetunió “békéjével”: Budapest Prága és Berlin meggyalázásának hernyótalpas békességével. Most húsvét tájékán hallunk majd mindenről: környezet és a levegő beszennyeződé- séről, elnyomott afrikai és délamerikai népekről, az amerikaiak vietnámi állítólagos kegyetlenkedéseiről, de az Igazságról a Feltámadásról aligha. Ma — sajnos igen sok szószéken, az áruló a hős, a gyilkos az ártatlan, a kötelességét teljesítő katona — rendőr — pedig “fasiszta disznó.” Esküszegő, hazaáruló papokat ünnepelnek — Krisztushoz ragaszkodó keresztyéneket pedig lefasisztáznak, vagy jobb esetben maradinak mondanak. Che Guavarra az igazi! A kábítószerekkel fertőzöttek, a közönséges gonosztevők, e világ fertelmességeit haj- hászók — a holnap bajnokai. És a keresztyén egyház ezeknek a tetszését keresi. Ezekkel az erőkkel próbál megalkudni. Pedig nagypéntek és húsvét tanítása egyszer smindenkorra megmutatta, hogy az Isten Igazsága más, mint az ember igazsága. Az isteni igazságszolgáltatás más mint a világ ítélete. Nekünk meg kell maradnunk az Evangélium örök igazságánál. Krisztus diadalmaskodott húsvét hajnalán. Legyőzte a halált. A Sátán semmivé lett. Aki Krisztussal jár, az az Élet felé tart. Krisztus az Élet! Krisztus a Feltámadás! Krisztus az Üt! Keresztyének vagyunk. Krisztushoz tartozók. Általa miénk az élet! Miénk a Feltámadás! Az 0 útja a mi utunk! 2
