Fraternity-Testvériség, 1972 (50. évfolyam, 1-12. szám)

1972-01-01 / 1-3. szám

NAGYPÉNTEKEN

Szívem ma felhős, mint az ég, Amelyre fellegárny suhan,

Míg számolom lépéseid A Golgotára, óh Uram!

A lelkem is homályban vész, Mint nap, ha jő az éjszaka,

S ha Te is meg-megrogyva lépsz, Hogy lelek én utat haza?

Csüggedt karom hozzád hajol, Azon vagyok, hogy segítek.

S akkor látom — csodás csoda! Hogy az én terhem is viszed.

A szemem bánat-óceán,

A bűvölet el nem ereszt,

De utamat mutatja már A véreddel hintett kereszt!

Boldog,

Isten áldásaiban

í gazdag

húsvéti szent ünnepeket kívánunk I Egyesületünk

j minden egyes

k

1

Kürthy Károly

I

tagjának.

FÖLTÁMADOTT

Latrok között a gyászos, csonka péntek, Hasadt kárpitja a mogorva égnek.

Az ecet és epe, a szörnyű lándzsa,

Már messze, régen elmaradt utána.

Kín és halál csak kúsza, kúrta álom.

És élni, élni jó e szép világon.

Mögötte áldott harminchárom éve,

Előtte: az öröm mély messzesége.

És negyven napra, hogy az égbe tartott, Ügy hívták, vonták még a földi partok.

Oly idegenül tündökölt a menny még S oly szédítönek tűnt a végtelenség.

Folyton lenézett, búcsút mondva halkan És fájó szívvel szállt a szűz magasban.

S a ragyogó azúron át a lelke A Genezáret kékségét kereste .. .

Juhász Gyula

il

HÚSVÉTI HARANGSZÓ

TÁVOL NAPNYUGATRÓL halkhangú harangszó száll a szelek szárnyán .. .

Harangszó-e, vagy csak képzeletem játszik szelek orgonáján? . ..

Távol napnyugatról úgy integet felém — mintha álom volna —

Zöld akácfalombok közül kifehérlö bádogos kápolna.

S NÉHÁNY ÖREG ASSZONY, néhány ifjú leány felvégtől alvégig

Csattos rozmaringos imádságos könyvvel megy a falun végig,

Kivarrott ingujjbacsipkés keszkenővel, ünneplő ruhába’

Zöld akácfalombok közül kifehérlö kicsi kápolnába.

CSENG-RONG A HARANGSZÓ, bús kivert lelkemet

televisszhangozza,

oda visszahúzza.

S fájón boldog vagyok, ha arra gondolok, hogy messze, valahol,

Napnyugati tájon, egy kápolna-harang giling-galangja szól

S néhány öregasszony és lány megy végig egy falun ünneplő ruhába!

Zöld akácfalombok közül kifehérlö kicsi kápolnába .. .

Negyedi Szabó Margit

DR. NYÍRI ISTVÁN:

Fakadnak a rügyek ott is.

Fakadnak a rügyek ismét,

S bár vége a télnek.

Mégis vágyom oda innét,

Hol enyéim élnek.

Igaz, hogy ott keservesebb A magyarnak sorsa Mert ellenségek igáját Még mindiglen hordja.

Fakadnak a rügyek ott is És a mezők zöldek Szántják, vetik ellenségek Szívemet is szántogatják

Fájdalmak ekéi,

Hej, mert hazám reményfája Nem rügyezett még ki.

Lichburg, Pa. U.S.A.

■ Mutatványszám a kiváló katolikus magyar papköltőnek sajtó alatt lévő verses kötetéből.