Fraternity-Testvériség, 1970 (48. évfolyam, 1-12. szám)
1970-10-01 / 10-12. szám
KARÁCSONYI GYÖNGYÖK Ady Endre: VIRÁGOS KARÁCSONYI ÉNEK Óhajtozom el a Magasságba, Nagy a csúfság idelenn, De van Karácsony, Karácsony, Istenem, én Istenem S ember-vágy küldte Krisztusunkat. Két gerlicét, vagy galamb-fiókát, Két szívet adnék oda, Hogyha megint vissza-jönne A Léleknek mosolya S szeretettel járnánk jászolhoz. Krisztus kívánata, Megtartóé, Lázong át a szívemen, Mert Karácsony lesz, Karácsony, Istenem, én Istenem, Valaha be szebbeket tudtál. Bakó Elemér: ÉVEK, VILÁGOK HATÁRÁN Hulló havon rezeg a lámpák fénye; sok hópehely — fények piciny edénye — ereszkedik, lebegve, szállva, a karácsonyváró világra. Hulló sorson megtörik a reménye sok bus szívnek: ó, Jézus, jöjj el végre! meleg jósággal, áldva, szánva, erre a zord, téli világra! Házak telve zsongással, illatokkal, asztalok is dús, Ízes falatokkal, boltok zsúfolva ajándékozókkal, templomok hálás, vig zsolozsmázók- kal. Városok vonva színes csillogásba, erdők is csendes, meghitt susogásba, az ujjongó hir földrészekre árad: Megváltója született a világnak! Csilingelő szán, csillogó öröm: mind ebben élünk most, e büv-körön, e hangulaton belül minden oly jó ... De messze kint, a sötét, néma tenger, az ür mélyében száll, repül az ember, vigyázván útját anyja, e vén bolygó. Óhajtozom el a Magasságba Gyermekségemben kötött Minden szűzséges jussommal, Mert az emberek között Nem így ígértetett, hogy éljek. Követelem a hódító álmot. Karácsonyt, Krisztus-javat, Amivel csak hitegettek, Amit csak hinni szabad, Csúfság helyett a Magasságot. Lábainknak eligazítását Kérem én szerelmesen, Karácsony jöjjön, Karácsony És száz jézusi seben Nyiladozzék ékes bokréta. Negyedi Szabó Margit: KARÁCSONYI LÁTOMÁS Szivmarcangoló bus téli estén Sivár egyedül, törött reménnyel Merengve ültem, szemben a lámpa Merően nézett rám zöld lidércfénnyel. Meddig tart vájjon e bánat-rabság? . . . Meddig tart vájjon e fájó élet . . . ? Minden csak ábránd. . . ? Minden csalódás. E kínos vergődés mikor ér véget. . . ? Mint Égből a válasz: künn a toronyban Egyszerre csak im kondult a harang, S valahol messze, messze a mennyben Felbugott rája az orgona-hang. . . A ház megrezzent. . . , ajtó kitárult. . . S tündöklő fényben. . . fehér palástban. . . Szobámba lépett. . . . Mennyből az Angyal Égi mosollyal, szent ragyogásban. . . Amerre lépett, nyomán virág nyílt, Amerre nézett, csillag csillant fel, Ahol ruhája végigsuhogott, Bóditó édes tömjénfüst szállt fel. . . Karom kitártam: maradj, maradj itt, Égi ragyogás bánat honába’. . . ! Egy pillantás volt. . . , s az álom eltűnt. . . Hull. . . hull a könnyem lábad nyomába! . .
