Fraternity-Testvériség, 1970 (48. évfolyam, 1-12. szám)
1970-10-01 / 10-12. szám
, A BEIRATTATÁS Fáradtan egy álmatlan és izgalmas éj után megy József, a názáreti, a közhivatalba, hogy a császári Róma összeirattatási rendeletének eleget tegyen. Amint megy az éjjel történt események gondolataiba elmélyülve, érzi, hogy nem is fáradt már, szivében az angyali-kar mennyei üzenete zümmög s lépteit is ruganyossá teszi; könnyed léptekkel megy a pirkadó Hajnal aranyos mennyezete alatt. A közhivatalhoz érve, beáll ő is a sokak sorálja s a cenzor elé jutva, megáll a hivatali asztal előtt. — Neve? — kérdi a cenzor. — József. Názáreti ácsmester. A Dávid Házából. — Nős? — Igen. — Felesége neve? — Mária. — Gyermek? — Felvillan József öröme s boldogan feleli: Egy. Fiú. Jézus. Az éjjel született. Hivatali megszokottan irta József válaszait a cenzor. A József szivéből fellobbanó öröm, a boldog felelet, érdektelenül hagyta. A József nyomában egymásután jöttek a szegény zsidó-alattvalók a censor elé, mindegyik a maga szegénységének gondjaiba burkolva, némi félelemmel is álltak a censor előtt Augusztus császár parancsolatának eleget tenni. Ki figyelt volna fel a József örömére? Senki! az ott állók közül. Kit érdekelt, hogy az éjjel egy gyermek született náluk, Bethlehemben. Ugyanazon éjen több gyermek is született Bethlehemben. S hogy Jézus a neve!? Nem egy fiúgyermeket kereszteltek Jézus névre. A József öröme csak egy gyermek volt a sok közül. Ki gondolt volna arra, hogy a Jézus névre kereszteltek között EZ a Jézus az Isten fia. Minden név fölött való név: Krisztus! a Megtartó! Isten szeretetének a visszfénye! Még a hatalmas Róma is nevetett volna, ha valaki azt meri mondani, hogy EZ a gyermek a kezdete Róma császári birodalma végének. Kezdete minden királyi hatalom végének. Kezdete a Demokráciának. Hogy Ő a világ első Demokratája: a nép barátja. Hogy nevettek volna az akkori világ hatalmasai, ha mindezt az igazságot a szemükbe merte volna mondani — mondjuk, a pásztorok egyike, akik látták az ő csillagát, és elmentek Bethlehembe tisztességet tenni Néki. Igen, akkor nevetett volna Róma. Ma térdet hajt Előtte. Nevetett volna minden királyság és fejedelemség. Ma a királyok is térdet hajtanak a királyok Királya előtt: Isten Dicsőségének! Az élet Fejedelmének. Ki hitte volna, hogy az a Gyermek, aki születésekor csak egy volt az akkor született sokszáz gyermek között, a világ Megtartója! Beteljesítő je a próféták jövendölésének. Megvalósítója Isten akaratának. Példa-adója a felebaráti szeretetnek. Ki hitte volna, hogy e Gyermek születése egy új korszaka az emberiségnek. Hogy születésétől számítja az emberiség az Időt, és a lelki élet kezdetét. “Krisztus előtt”, és “Krisztus után” jelezzük a világ történetének korszakait. Jézus! A feleharáti szeretet megtestesítője, őt szeretni csak felebarátaink önzetlen szeretetében lehet. Jézusban látjuk, hogy az Isten szeretet! Szeretettel és szeretetre teremti az embert. A gonoszságot az Isten ellenségeinek vetéseiből szedegeti bensőjébe az ember, ha megfeledkezik a Szeretetről. — Karácsonyt, Jézusunk születését ünnepeljük. Ünneplésünk legfőbbje gyermekeink Hozzá vezetése legyen. Teljesítsük kívánságát: Engedjétek hozzám jőni a gyermekeket... Ajándékozzuk meg gyermekeinket, és egymást is, az élet, a lélek egyetlen Becsével: Jézusunk szeretetével. Beirattatás ez a Jézus szivébe. Karácsony van! Örvendezzünk a názáreti József örömével: Egy gyermek született az éjjel. Fiú! Jézus! Isten ajándéka az emberiségnek. Szabóné Lévay Margit Flórián Tibor: VÁRAKOZÁS Állni sok, hosszú télen, tavaszon és nyáron át, rügyekkel reménykedni, ősszel hulló levelet temetni, állni, hallgatag emberek között, barmok között, Krisztus jászola előtt s Tőle mégis távol, állni, királyokkal nem áldozni, aranyat, mirrhát, tömjént tüzes tűzre dobni. Istent várni, igazságost s látni mindig, látni némán barmok között az Anyát, népek anyját: Máriát. Földi asszonyt, földi anyát s Krisztus-Jézust, az ács fiát. Állni s látni a tűnő éveket, országokat, küzdő népeket, seregeket, sebeket, jelennek baljós jeleit, rend jeleket, a megfeszített Ember arcát, éhséget, vért, véres szerződéseket, bosszúért bosszút, börtönt, bitót és sohasem jogot, szabad népeket, csak lágert, vándorbotot, hazátlan éjeket. Állni s látni a hazug éveket, jeleket lesni csillagokból, hajnalokból, nappalokból. Állni sok, hosszú télen, tavaszon és nyáron át, rügyekkel reménykedni, ősszel hulló levelet temetni, állni s várni mégis: a Csodát. 4
