Fraternity-Testvériség, 1970 (48. évfolyam, 1-12. szám)
1970-01-01 / 1. szám
DR. BÉKY ZOLTÁN: Újévi Rádióüzenet és Igehirdetés az óhazába a Szabadeurópa rádión Ézsaiás 38:1-7 alapján. Kedves Testvéreim! Itt állunk ismét egy új esztendőnek a kapujában. Szívünk félelemmel és remegéssel van tele. Mögöttünk egy küzdelmekkel, megpróbáltatásokkal, szenvedésekkel teli esztendő. Egy év elmúlt ismét. Egy év folyama befutott az idők tengerébe, megduzzadva, megáradva tengersok könnytől, verejtéktől, vértől. Az örökkévalóság óra mutatója ismét mozdult egy percet és új esztendőt mutat. S mi, akikhez kegyelmes volt az Isten, megőrzött, átsegitett az elmúlt év küzdelmein, megpróbáltatásain és eljuttatott az Új Év kapujához; félelemmel és kétségekkel tekintünk annak titokzatos, bizonytalan napjai felé. Nem tudjuk, hogy titokzatos méhében mit rejteget számunkra? Az ut, amit eddig megtettünk, küzdelmes volt, s a rettentések fellege ma is nyomon kisér és körülvesz minket. Körültöttünk szenvedés, nyomor, háborús fellegek, fellobbanó forradalmak, leigázott népek, elnémitott milliók. Senki sem tudja, hogy mit hoz a holnap. Nelson, a hires hős angol admirális 1797- ben a legnagyobb vihar, veszedelem és harc közepette megrongált hajójának a fedélzetén igy kiált fel: “Bizonyos vagyok benne, hogy az Isten nem hagy el.” A jelen megpróbáló vészes időkben nekünk sem lehet másban bizodalmunk, s mi sem kiálthatunk másként minthogy; bizonyosak vagyunk henne, hogy nem hagy el minket az Isten, aki velünk volt eddig, velünk lesz ezután is, aki vezetett eddig, vezetni fog ezután is, aki megtartott eddig, meg fog tartani ezután is. Éhez ad erőt, hitet, biztatást, útmutatást a felolvasott Szent Ige. Az a kor és körülmények, amelyben az Ige lejátszódik, annyira hasonlit a miénkhez. 2600 éve, kb. 705 esztendővel az Úr születése előtt. Ezékiás király halálos betegségbe és nagy veszedelembe jutott. Istenfélő ember volt, jó uralkodó, népe javáért élt, mégis a bajok, megpróbáltatások, csapások csőstül zuhantak rá. Kicsiny országát megtámadták, feldúlták és elpusztitással fenyegették a környező pogány hatalmak, közöttük az első helyen, Assiria. Most ezekhez a külső veszedelmekhez belső bajok nyomorúságok, csapások járultak. A királynak nem volt fia, aki országát átvegye s kiverje az ellenséget. S ehez járult, hogy élete derekán, annyi becsületben eltöltött év után hirtelen halálos betegségbe esik. Micsoda kétségbeesés szakad rá, országa feldúlva, örököse nincs, aki átvegye a hatalmat s kiűzze az ellenséget. S neki meg kell halnia. Itt döbben rá, hogy milyen bizonytalan az élet, milyen hirtelen jöhet a vég. Lelkére pörölycsapásként zuhan a próféta beszéde: Vigyázz! Rendeld el házadat, mert meghalsz. És Ezékiás kétségbe esve vergődik, gyötrődik. Nem Uram, nem még! És fal felé fordulva sir és könyörög az Urnák. “És monda: Oh Uram, emlékezzél meg arról, hogy én előtted jártam igazságban és egész szívvel és hogy ami jó előtted azt műveltem és sirt és könyörgött Ezékiás keservesen.” És az Úr meghallgatta a könyörgő királyt és izén néki Ézsaiás prófétával mondván: “Hallottam imádságodat, láttam könnyeidet, imé napjaidhoz még 15 esztendőt adok”. És Ezékiás király szivében örömmel és hálaadással jön ki a halálnak sötét völgyéből s ajkáról elhangzik a nagy vallomás: “Oh Uram! Te meggyógyitottál. Te éltetsz engemet. Te szeretettel kivontad lelkemet a pusztulásnak verméből. Oh Uram, Te általad van és él minden”. Van-é ennek a megrázó élménynek és tapasztalatnak tanulsága a mi számunkra? Mit 2
