Fraternity-Testvériség, 1969 (47. évfolyam, 1-12. szám)
1969-06-01 / 6. szám
DR. BÉKY ZOLTÁN: JULIUS 4 Julius 4 a nemzeti önállóság, függetlenség és szabadság nagy ünnepe. Nem múlhat el ez a nap, hogy meg ne emlékezzünk róla. Különösen ma, ezekben az egész nemzeti létünkre annyira válságos időkben, amikor legszentebb nemzeti eszményeink forognak kockán; amikor a “Szabadság” szabadosságá fajult; amikor a hazaszeretet és a hazához való hűség szent eszméit a szemünk előtt csúfolják meg, a csillag sávos lobogót sárba tiporják, s helyette az ellenség, a kommunista Észak-Vietnam zászlóját lobogtatják a Fehér Ház előtt a hazaárulásnak minden ismérvét kimeritő tébolyult tömegek. Amikor szakállas hippik sorozó cédulákat égetnek, s az egyetemek campusain kommunisták által felizgatott vagy félrevezetett diákok rombolnak és gyújtogatnak. A nemzeti erkölcsnek és becsületnek a Hazához való hűségnek oly mélyre süllyedése az, amihez hasonló ennek a nagy nemzetnek a történetében még soha sem volt tapasztalható. A római világbirodalom nem kivülről omlott össze, hanem belülről, amikor megromlott az erkölcs, amikor a nemzet legszentebb eszméit csúfolták meg s a birodalom “sasos lobogóit” engedték a sárba taposni. Sajnos, ez a folyamat tapasztalható nálunk is ma. Amikor a legmagasabb fórumokon, vezető állásokban, biróságon, egyetemeken lévő egyének nemcsak, hogy eltűrik vagy elnézik, hanem buzditják és sok esetben indokoltnak tartják a sorozó cédulák elégetését, az egyetemi lázongást, az iskolákból az imádság kitiltását: a legjobb utón haladunk a belülről való felbomlás és összeomlás felé. A függetlenségi harcban százezrek áldozták fel életüket ennek az országnak a szabadságáért, önállóságáért és függetlenségéért. Ennek az országnak az alkotmányát a Bibliára, az isteni örök principiumokra fektették le az alapitók: “This Nation under God”. A függetlenségi nyilatkozatban benne vannak ezek az örök principiumok: Hit a Teremtő Istenben, halálig való hűség a Hazához, a morális rend, a tiszta erkölcs. Szabadság, egyenlőség a törvény előtt, az egyén méltósága. Az Istenhez, Hazához, s ezekhez az örök eszmékhez való hűség tette naggyá ezt a nemzetet. Ezekért áldozták életüket fiaink milliói az elmúlt háborúk során. Ezekért harcolnak fiaink százezrei Vietnámban. Gondolnak-é ezek a tüntetők arra, hogy mi lenne a sorsuk, ha Moszkvában csinálnák ugyanezt: tüntetnének a magyar nép leigázása és kiirtása ellen, vagy a sarló és kalapácsos zászlót sárba tipornák s helyette a csillagsávos lobogót tűznék ki a Kremlin falaira? Bizonnyal sortüz. S kérdezzük, hol voltak ezek a tüntető gyászvitézek 1956-ban, amikor a magyarság legszentebb szabadságharcát vérbe tiporták? Amikor a magyarság szine-javát, ártatlan gyermekeket, asszonyokat, öregeket hurcoltak Szibériába, s százezreket vertek világgá? Miért nem tüntettek akkor a Fehér Ház előtt? Egy nemzetet naggyá fiainak Istenhez és Hazához való hűsége tehet. Amikor egy nemzetnek tagjai lettünk, akár születés, akár egyéni döntés, bevándorlás folytán: az a Hazánk lett. Az ad kenyeret, megélhetést, szabadságot, biztonságot és védelmet. Ezért, ha kell, az életünket is fel kell áldozni. Ha ezt megtagadjuk, méltatlanok leszünk arra, hogy a nemzet tagjai legyünk, hogy kenyerét együk s védelmét élvezzük. Ha az 1776-os szabadsághősök és az utánok következő háborúk hősei nem lettek volna halálig hűségesek a Hazához s nem áldozták volna fel életüket érte, ma Amerika nem lenne a világ legelső, szabadságban és jólétben élő hatalmas birodalma. Ha a szakállas hippik, társutas tüntetőkön, sorozó cédulákat égetőkön múlna, ki tudja mi lenne velünk? Itt is terror és kommunizmus dúlna s a nemzet legjobbjai bitófákon lógnának, vagy börtönökben sinylődnének. Julius 4-ike kötelez minket. A nemzeti önállóságnak, függetlenségnek, szabadságnak ez a nagyszerű dokumentuma a “Függetlenségi Nyilatkozat” hűséget, halálig való áldozatkészséget követel tőlünk. Ez tette a nemzetet naggyá, gazdaggá és szabaddá! S ez fogja megtartani a jövőben is!
