Fraternity-Testvériség, 1969 (47. évfolyam, 1-12. szám)
1969-05-01 / 5. szám
Az Amerikai Magyar Tanulmányi Alapítvány (American Hungarian Studies Foundation) kilencedik évi “George Washington Award” díszvacsorája április 16-án, szerdán este volt megtartva New Yorkban a Plaza Hotel nagy báltermében. A vacsorán kiosztott Washington-érmekkel, mint ismeretes, olyan magyarokat jutalmaznak, akik világszerte elismerést és dicsőséget szereztek a magyar névnek és olyan amerikaiakat, akiknek hervadhatatlan érdemeik vannak a magyar ügy támogatása terén. Hogy csak néhány “világnagyságot” emlitsünk a múlt évek magyar kitüntetettjei közül, fel kell jegyeznünk a következő neveket: Békesy, Hevesy, Wigner (mindhárom Nobel-dijas), Kármán Tódor, Neumann János, Teller Ede, Goldmark Péter, Selye János, Breuer Marcel, Reiner Frigyes. Ez a kivonatos felsorolás is elég arra, hogy bámulatba ejtse az idegent népünk nagy alkotóképessége tekintetében, bennünket pedig kell hogy büszkévé tegyen. Ezért nagy érdeme az Award-bizottságnak, hogy a visszatérő alkalmakkal ébren tartja hirünket a nagyvilágban és növeli önbizalmunkat. Az idei, immár kilencedik Washington Award vacsorán amelyet április 16-án este rendeztek a Plaza Hotel nagy báltermében, többszáz főnyi közönség jelent meg, köztük a közélet számos ismert alakja. Az ünnepség az amerikai és magyar himnuszokkal kezdődött, amelyeket Vaida Károly énekelt a közönség kíséretével. Ezután Molnár Ágoston professzor, az Alapítvány elnöke üdvözölte a megjelenteket és röviden beszámolt az Alapítvány múlt évi működéséről. Utána Chet Huntley, az NBC hírszolgálatának illusztris tagja vette át ceremóniamesteri tisztét és a hallgatóság nagy derültsége mellett igyekezett valamiféle vérségi kapcsolatot találni az általa oly nagyra becsült magyarsággal, noha, mint mondotta, tudomása szerint ősei skótok voltak. Az első kitüntetett Dr. Béky Zoltán v. református püspök, az Amerikai Magyar Református Egyesület elnöke volt. Érdemeit Ábrahám Dezső püspök méltatta. Ismertette az Egyesületben végzett közérdekű és sokoldalú munkásságát, irodalmi működését, a világ különböző részeiben rendezett konferenciákon való érdemes szerepét és azt az elismerést, amellyel sokrétű tevékenységét illetik. Béky dr. hosszabb beszédben köszönte meg a kitüntetést és vázolta munkásságának motívumait. Ugyancsak a Református Egyesület kapta az emberbaráti tevékenységek jutalmazására alapított Theodore von Karman Award-ot, amelynek átadását szintén beiktatták az est programjába. A kitüntetést Stevan Dohányos, a neves festőművész nyújtotta át Eszenyi Lászlónak, az Egyesület számvevőjének, aki az Egyesület nevében mondott köszönetét. Utána ismét dr. Béky Zoltán jelenkezett szólásra és 1,250 dollárt ajánlott fel az Egyesület részéről az Alapítvány javára. A következő kitüntetett, Doráti Antal karmester, életműködését Carelli Gábor, a Metropolitan Opera jeles művésze, a kitüntetett barátja és közvetlen munkatársa ismertette. A távollevő Doráti helyett Leopold Stokowski, a nagy karmesterek doyen-je köszönte meg a kitüntetést, kiegészítve Carelli megállapításait a pályatárs Ítéletével. Mint már elöljáróban említettük, minden évben egy amerikait is kitüntetnek, akinek munkája a magyarsággal kapcsolatos. Az idei Award “amerikai” kitüntetettje Dr. Lotz János egyetemi tanár volt, aki ugyan Wisconsin államban született magyar szülőktől, akik azonban születése után csakhamar visszavándoroltak a magyar- országi Bonyhádra. Jolin Lotz ott kezdte nevelkedését, iskoláit otthon végezte, még pedig kitüntetéssel. Előbb a stockholmi Magyar Intézet vezetője lett, ahonnan visszakerült Amerikába, ahol jelenleg a newyorki Columbia Egyetem uralaltáj nyelvészeti intézetének igazgatója. Az egész világ szakköreiben elismert értékes munkálkodását Dr. Frederick H. Burkhardt, az American Council of Learned Societies elnöke méltatta, amiért Lotz dr. meleghangú köszönetét mondott. A negyedik kitüntetett Joe Pasternak, a nagynevű film-producer volt, akinek csodálatos és jellegzetesen amerikai pályafutásáról Gombos Zoltán beszélt nagy melegséggel. Elmondotta, bogy Pasternak fedélközön jött ki Amerikába, de amikor első Ízben látogatott vissza Európába, már első osztályon utazott. Filmpályját a Paramount stúdiók konyháján kezdte, mint tányérmosogató. Később ugyanott pincér lett és onnan szerződtették el statisztának heti 16 dollár kezdőfizetéssel. Az után lassan az amerikai filmélet élvonalába került. Több mint 75 nagysikerű film került ki a keze alól. “Pasternak irodájának falán — fejezte be méltatását Gombos főszerkesztő — egy felirat látható, ezzel a szöveggel: Nem elég magyarnak lenni, kell hogy tehetsége is legyen! Ezzel lehet summázni a Pasternak story-t: íme egy kedves magyar, akinek tehetsége is van." Pasternák megköszönve a kitüntetést derűs emlékezéssel elevenitette fel pályájának egyes epizódját és elmondta, hogy “másodgencrációs”, fia, amikor értesült, hogy az idén apja fogja megkapni az egyik Washington Awardot, megkérdezte: “Mondd, papa, mindenki magyar származású? Washington is az volt?” A díjkiosztás és a vele összekötött vacsora, amelynek egyházi szolgálatát Msgr. John Sabo, Avraham Soltes rabbi és Ábrahám Dezső református püspök látták el. ezzel véget ért. 4 A “GEORGE WASHINGTON AWARD” KITÜNTETETTJEI
