Fraternity-Testvériség, 1969 (47. évfolyam, 1-12. szám)

1969-03-01 / 3. szám

HUSVÉT Dr. Ravasz László: Jézusnak azok a szavai a legcsodálatosabbak, amelyekben magáról állít valamit. Megáll a sűrű, vak homályban, ahol senki sem tud tájékozódni, senki sem lát tovább egy arasznál és azt mondja: én vagyok a Világosság. Megjelenik célt tévesztett, bolyongó em­berek között, kik nem tudják, honnan jönnek és hova mennek, merre van az atyai hajlék és azt mondja: én vagyok az Út. Megszólal tudósok vitáján, ahol min­dent megbizonyítottak és mindent megcáfoltak s ahol az emberi ismeret relativitása egész sivárságában bon­takozik ki és így szól: én vagyok az Igazság. Most pedig a Lázár sírja felett látjuk, amint nézi, miképpen pusztítja el a mi ősi és legnagyobb ellenségünk, a Halál azt a drága embert, akit Jézus is megkönnyez s aztán világgá hirdeti: Én vagyok az Élet. Ez azt jelenti, hogy Isten, az egyetlen, örök és tiszta élet, maga az Elet Jézus személyiségében csor­dult ki, mint a Balaton a Sióban. Ez élet mutatott földi formát, amikor Krisztus testben járt, de a feltámadás óta mennyei formát mutat, mióta Krisztus az Atya jobbján ül. Mindebből két dolog következik reánk nézve. Először az, hogy Jézus nem azt mondja: én tudom, mi az élet, hanem azt: én vagyok az Élet. Ügy adja benne magát az életet, mint a napban a világosság, az igaz útban a cél magától és természetesen megadatik. Ügy kínálja fel magát, mint a szomjúhozónak a víz, a vízbefulónak a mentőkéz, gyermeknek az anyai kebel, mintha mondaná: nézd, itt vagyok, élj velem. Ne okoskodj, ne reflektálj, ne kérdezd, ki vagyok és honnan jöttem, mindezt eligazíthatod azután; leg­először: élj velem. Másodszor benne van az, hogy Jézusban lehet élni az örök életet. Ez azt jelenti: az örökélet annyi, mint Őt venni fel magunkba és Őt alakítani ki. Őt imitálni, benne naponkint elmerülni és belőle napon­kint életretámadni. Megtelni az Ő szellemével, elsa­játítani érzületét, ténylegesen bírni az Ő kapcsolatát: azt is, amiben Istennel él, azt is, amiben az emberek­kel élt. Ennek az életnek fogamzása, születése és növe­kedése van. Kicsiny, szinte láthatatlan kezdetből nő bele az örökkévalóságba. Eleinte olyan csekély, hogy a gonosznak egy lehellete elpusztíthatja, végül olyan dicsőséges, hogy a kárhozatnak minden seregei még árnyékot sem képesek vetni reá. Ennek az életnek árthat a bűn, árthat a kisértés, de a halál nem. Ha egyszer megfogant, a halál teljes biztosítása, jele an­nak, hogy többé nem éri támadás. A halál küszöb, amelyen át mi, űzött királyok, a győzelem földjére lépünk. Ezt jelenti az Ige: Aki én bennem hisz, ha meghal is, él az. KRISZTUS FELTÁMADT Krisztus feltámadt, Elmúlt kin, gyalázat; örvendjünk háladallal, Krisztus megvigasztal, Hallelujah! Hogyha föl nem támad, Úgy vége a világnak; Ámde ő feltámadott. Dicsérje Krisztust ajkatok, Hallelujah! örvendjünk háladallal, Krisztus megvigasztal, Hallelujah! Boldog, Isten áldásaiban gazdag hús­véti szent ünnepeket kívánunk Egyesü­letünk minden egyes tagjának. Dr. Béky Zoltán, elnök György Árpád, titkár Szentmiklóssy Pál, pénztárnok Eszenyi László, ellenőr 2 ÍL ÉN VAGYOK AZ ÉLET i.^ Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz én bennem, ha meghal is, él. János 11:25.

Next

/
Thumbnails
Contents