Fraternity-Testvériség, 1969 (47. évfolyam, 1-12. szám)
1969-02-01 / 2. szám
Bontsuk ki tehát a lobogót és alapítsuk meg az “Egymást Mélységesen Utáló Szabad Magyarok Véd és Dac Szövetségét”. Ebbe a szövetségbe, — úgy gondolom, — valameny- nyien beleférünk, korra, nemre, felekezetre és politikai hovátartozandóságra való tekintet nélkül. Egycsapásra megszűnnének a különböző felekezeti és egyesületi bingózások, a kölcsönös utálatban egymásra talált magyarság, mint egy ember bingózhatna, lelki és világi vezetőinek undorteljes felügyelete mellett. Úgy élhetnénk, mint a gerlicék. Ó, közép, (dipi) és új (refugee) kanadások közös nevezőre jutva, kéz a kézben, vállvetve, szívvel-lélekkel utálhatnánk egymást, l’art pour l’art, magáért a nemes eszméért. Már a jelvényt is megálmodtam: egy, piros-fehér- zöld mezőben, Bibliával és bankbetétkönyvvel a kezében egyedül utálkozó magyart. Rengeteg apró-cseprő dolgot megvalósíthatnánk. Hogy mást ne mondjak, például a nemzeti ünnepeket is. Megszűnnének a külön-külön felekezeti Október 6-ák és Szent István napok, meg miegymás. Könnyen előfordulhatna, hogy — a szokástól eltérően — esetleg minden éviién megtarthatnánk az ünnepeket anélkül, hogy a Mártírok Napját disznótoros vacsorával kellene egybekötni, avagy, teszem azt, a Március 15-ét, szépségkirálynő választással. így talán eljutnánk odáig, hogy ha valamelyikünk bajba kerülne, közutálatból segítenénk rajta, a magyar újságokat — tiszta bosszúból — pénzért megvásárolnánk és a magyar színjátszókat, ha éppen színt játszanak, merő és jól megfontolt gyűlöletből készpénzfizetés terhe mellett megnéznénk, és így tovább. Lenne magyar iskolánk, ahol az angol utcanyelven és a “wrestlingen” kívül, csupa irigységből, magyarul írni és olvasni is tanulnának szépreményű csemetéink, esetleg magyar dalárda is, ahol a legnagyobb undorral eltelve egymás iránt, ápolgathatnánk népi muzsikánkat, tekintet nélkül arra, hogy a dalárda tagjai melyik felekezet templomában félik a Mindenhatót. Mert, valamit tenni kéne ... Valamit okvetlen tenni kéne! Egy a sok köszönő levél közül: Főtiszteltü Elnök Ur! Családommal együtt a legőszintébb köszönetünket fejezzük ki azért az őszinte résztvétnyilvánitásért és vigasztaló soraiért, melyet elnök úrtól kaptunk. Ugyancsak fogadják legőszintébb köszönetünket azért a gyors és pontos kiszolgálásért, amellyel kedves férjem halála után járó dijat megküldötték, valamint azért a gyönyörű virágcsokorért, amit a temetésre küldöttek. Tartsa meg a jó Isten továbbra is áldásos munkálkodásukat. Maradtam keresztyéni szeretettel családommal együtt: Özv. Gyenes Jánosné Dr. Kardos Talbot Béla: ADY ENDRE HALÁLÁNAK 50-IK ÉVFORDULÓJÁN MEGJELENT VERSEINEK ANGOL FORDÍTÁSA. A magyarság ebben a században legalábbis három téren világraszóló alkotásokkal lépett fel. Ady fellépte óta a magyar irodalom világirodalmi szinvonalra emelkedett. A zenében Bartók és Kodály müvei új mérföldkövek lettek századunk zenei életében. Atomfizikusaink pedig az atomkorszak legfőbb reprezentánsai. A háromfajta zseni közül először zeneköltőink nyertek világszerte elismerést és műveik ma szinte a nap minden órájában hallhatók valahol valamilyen hullámhosszon és koncertteremben. Másodiknak nuk- léáris tudósaink futottak be, mert a zene mellett a mathematikai-fizikai tudás a legnemzetközibb. Az érvényesülésben lemaradt a magyar irodalom, amelyben pedig Ady Endre fellépése megelőzte a többieket. Nem csoda, hogy csak ötven évvel Ady Endre halála után értük meg azt, hogy versei a legfontosabb világnyelven: angolul, valóban reprezentatív és méltó módon kerülnek be a világirodalom nagyjai közé. Nehéz volt a tolmácsolás. Ezelőtt ötven esztendővel, 1919 január 27-ikén húnyta le szemét a nagy költő a pesti Parkszanatóriumban, amikor körülötte már tombolt egy zavaros forradalom, amelyről megmondotta “nem az én forradalmam”. Az ő forradalma a lélek mély forrongása volt, amely elmúlt századokban és a népben gyökerezett, de magáévá tette kora minden uj eszméjét, egész dinamikáját és sorsérzését. De éppen mivel ilyen mélyről fakadt, nyelvének gyökerei is lenyúlnak Keletről Nyugatra jött népének szivébe, ősi fájdalmak és örömök talajába, ezeréves történetünkbe. Ezt a nyelvet világ- irodalmi színvonalon tolmácsolni hatalmas feladat. Ezért volt szükség az elmúlt bosszú időre, amig végre 351 válogatott verse Nyerges Antal, másodgenerációs honfitársunk fordításában a költő halálának ötvenedik évfordulóján hagyhatta el a clevelandi Classic Printig Office magyar nyomdászának műhelyét. Lapozzuk a kötet szép illusztrációit is, amelyek szemléletesen elénk tárják a költő életét a szülőháztól a ravatalig Zilahon, Nagyváradon, Párison és Budapesten át ad astra. Adytól jelentek meg már eddig is fordítások idegen nyelveken. De a mai hazai rezsim főleg csak forradalmi verseit fordítja és fordíttatja le oroszra, a szomszédnépek nyelvére, franciára. Az angolszáz világot elhanyagolták. Most az amerikai Hungarian Cultural Foundation-nak (State University of
