Fraternity-Testvériség, 1969 (47. évfolyam, 1-12. szám)
1969-02-01 / 2. szám
ban, szennye a ruhája szélén; csodálatosan alásiilyedt, nincs vigasztalója. (Jer. siralmai 1:1.9.) Nincs nép, amelyiken úgy betelt volna a próféta szava, mint rajtunk, de nincs nép, akit úgy vigasztalna a prófétaszó, mint minket: Vajha figyelmeztél volna parancsolataimra! Olyan volna békességed, mint a tenger habjai ( És 48., 18.). Egy rövid szempillantásig elhagytalak, de nagy irgalmassággal egybegyüjtelek; bú- sulásom fölbuzdultában elrejtem orcámat egy pillantásig előled, de örök irgalmassággal könyörülök rajtad, — ezt mondja Megváltó Urad! Vigasztaljátok, vigasztaljátok népem, így szól Istenetek! Szóljatok Jeruzsálem szívéhez és hirdessétek néki, hogy vége van nyomorúságának, hogy bűne megbocsáttatott; hiszen kétszeresen sújtotta őt az Úr keze minden bűneiért. Egy szó kiált: A pusztában készítsetek az Úrnak útat, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istennünknek! Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon és legyen az egyenetlen egyenessé és a bércek rónává. És megjelenik az Űr dicsősége ... (És. 40., 1—5) Korazin, Bethsaida nem tért meg, Jeruzsálem megölte a prófétákat s azért ítélete elvégeztetett. Vége van az én nemzetemnek is, hacsak mássá nem lesz. A völgynek fel kell emelkednie, a halomnak alá kell szállnia, az egyenetlen legyen egyenessé, a hérc rónává: más magyarság, új magyarság, lelki magyarság támadjon! Ha ez a nép újra hivő néppé lesz, ha meghódol Isten akaratának és örök szövetségét megtartja, új élet és új föld következik el: “megépítik fiaid a régi romokat, az emberöltők alapzatait felrakod és neveztetel romlás, építőjének, ösvények megújítójának"’.. . (És. 58., 12.) Már nem kérdezem: kicsi lesz vagy nagy ez a nép; nem fontos: régi határai maradnak meg, vagy újakat von az Isten keze; az sein reám tartozik: mikor és miképen megy mindez végbe. Reám csak az tartozik, hogy ez a nagy benső megújulás megkezdődjék s én már kezdet lehetek. Viszem azokat, akik hozzám fűződtek: családomat, híveimet, barátaimat. Látok szemem előtt hívő népet, imádkozó népet, egy országot, amelynek Krisztus a királya, hallok egy nyelvet, amely Istent magasztalja és Róla beszél; kibontakozik szemem előtt, mint egy óriási panoráma, nagy történelme egy kicsiny népnek, akin végbemegy a tékozló fiú csodája: elveszett és megtaláltatott; meghalt és feltámadott. .. Csia Kálmán: BETHLEN NAPTÁRUNK Azok az élmények amelyek a gyermekkort formálják és alakítják, kitörölhetetlenül ottmaradnak az ember életében. Gyermekkorom legdrágább emlékeihez hozzá tartoznak a galambok. Otthonunk óriási galambháza egy jó szobányi volt és amikor vasárnapdélutánokon kiengedték belőle a galambokat, a félfalu összegyűlt a csodálatos látványosságra. Bukfencező galambjaink mint kilőtt nyilak csaptak fel a magasságokba és aztán mint hulló meterok estek a föld felé, hogy az utolsó percben mikor már azt hittük szétzúzzák magukat az udvaron, ismét fellebbenjenek a levegőbe. A sarkantyus, bóbitás, pávatollas galambjaink csak a ház verandáján parádéztak, mint hős vitézek, hogy mások bámulják kitüntetéseiket. A többiek valóságos zenekart alakítottak, amint galambszivük sajátos háláját kiöntötték a lét dicsőségéért a Teremtőnek. Aztán egy szomorú őszi hajnalon észrevettem, hogy üres a galambház és ahogy közelebb mentem, elborzadt gyermek szemekkel láttam, hogy ott feküsznek drága galambjaink szép sorjában a dúc verandáján, elvágott véres nyakkal. A román front felénk közeledett és a póstagalamb veszedelmesebb fegyvernek bizonyult mint a karabély és ezért az erdélyi hadak főparancsnoka elrendelte a galambok kiirtását. A Bethlen Naptárunkat mindig valami megfoghatatlan, szinte ösztönös képzettársítással, az én drága gyermekkorom aranyszárnyu galambjaihoz hasonlítom. Igaz’ hogy csak papír szárnyai vannak és ólombetűkből van a tollazata, de ürömhirt, ősi szép magyar gondolatot, messzi földről küldött testvéri üzenetet, sok kedves órának békességét viszi azoknak akik várják az érkezését. A sajátos, mindig különös és mindig diadalmas magyar lélek repül vele át tengereken és óceánokon, égig érő hegyeken keresztül, hogy leszálljon ott ahol úgy várják érkezését mint őrök a reggelt. Ebben az évben talán a legterliesebb szive és szárnya jó hírektől, üzenetet-tolmácsoló, alkotásra és kitartásra erőt adó, megmentő, simogató, hittel teljes gondolatoktól. Fogadják szívesen kedves magyar testvéreink bárhol laknak a széles világon. Gondoljanak arra, hogy mennyi törődést, fáradságos munkát jelentett egy könnyvbe olvasztani, a világon szétszórt magyar kéve kalászainak üzenetét, hitét, örmeit és bánatát. Becsüljük meg és szeressük ezt az évenként magasba szálló magyar póstagalambot, mert közönyösség, nemtörődömség, vagy rosszakarat, úgy kivégezheti, mint a mi aranyszárnyu galambjainkat, a vitéz tábornok parancsa, szép világunk összeomlása előtt. Kaphatók Egyházi hivatalokban, vagy megrendelhető a Bethlen Otthonból, Ligonier, Pa. 15658. 5