Fraternity-Testvériség, 1968 (46. évfolyam, 1-12. szám)

1968-01-01 / 1. szám

Dr. Béky Zoltán:

Egyesületünk Az Amerikai

Magyar Reformátusság

Szolgálatában

A huszadik századról elmondhatjuk máris azt, hogy az emberiség történetében példátlan változások kora. Gondoljunk csak a technica csodálatos fejlődésére a mi emberöltőnk során. Hatalmas államrendszerek omlottak össze és jöttek létre. Világnézeti mozgalmak tiintek fel és minden eresztékében megrendítették az emberiséget. Korunk társadalmi forradalma, legyen az politikai, faji vagy gazdasági hátterű, minden kontinensen állandó bizonytalanságban tartja a ma emberét.Háború Vietnámban, kulturális forradalom Kínában, egymástkövető államcsínyek az afrikai avagy délamerikai kontinensen, véres néger zendülés hazánkban, vagy a hosszúhajú csavargók delejes lázálomban fogamzott céltalan demonstrációja és ki tudja, hogy még mivel egészíti majd ki a jövendő történetírás ezt a nem sok nyugalmat és békét jelentő sorozatot.

Nincs az emberi életnek olyan területe, amelyet nem érintene ez az általános válság. Új moralitásról hallunk sokat, de egyelőre még csak annyit tapasztalhatunk belőle, hogy válságba jutott a családi élet, megrendült a biztosnak gondolt társadalmi rend és elavultnak hirdet- tetik az, amit évszázadok örökkévalónak hittek.

Az előttünk álló esztendő nem tudja, hogy mit hoz majd. Fontos döntések esztendeje lesz, mert mint minden negyedik esztendőben, amerikai hazánk népe elnököt választ. Kimondhatatlanul nehéz felelősséget helyez egyetlen ember vállaira s az eljövendő négy esztendőért minden egyes felelős amerikai embernek legalább abban kell vállalnia a részt-felelősséget, hogy szavaz hite és legjobb meggyőződése szerint.

Az örök változások, forrongások, a soha véget nem érő háborúk és globális összeütközés örök veszélyének az árnyékában élés közepette roppant súlyos jelentősége van ennek a szónak: biztonság. Hol találhatja meg a ma válságával küszködő ember azt a biztonságot, hogy merjen alkotni, építeni, családot alapítani és egy békésebb és nyugodtabb holnapról álmodni?

Jellemző korunkra, hogy múló divatként fel-feldob egy slogant: “God is dead”, az Isten halott. Vagy azt, hogy az egyház elavult. Sokat hallunk arról is, hogy az elidegenedés korában élűnk, nemzedékek nem értik meg egymást. Különböző világnézetek békés koexisztenciájá- ról sok szó esik és megbomlott családi eletek százezres példái azt mutaják, hogy a legkissebb emberi közösségben sincs békés együttélés.

A Biblia szavai szerint mi nem szégyeljük a Krisztus evangéliumát, s merjük ezt a roppant jelentőségű döntéseket talán magában rejtő új esztendőben is megvalla- ni azt, hogy a mi biztonságunkat ugyanaz az örökkévaló Isten adja meg, aki tegnap és ma és mindörökké ugyanaz a jóságos és kegyelmes, mennyei Édesatyánk, atyáinknak és gyermekeinknek ezerízíglen hűséges Ura.

Hiszük és valljuk, hogy a mi fegyverünk és várunk, a mi biztonságunk, az a drága magyar református bitünk, amelyet Amerikai Magyar Református Egyesületünk nevében kimondunk és ez a mában sem elavult, hanem éppenséggel megadja nekünk azt a biztonságot, amelyet a testvérsegités, szeretetszolgálat és egymás terhének hordozásának konkrét lehetőségein belül élhetünk is Az Amerikai Magyar Református Egyesület a hit kegyelmi ajándékát elfogadó hűséges Atyánk hálaadásának gyümölcseként született meg és lényegéből eredően a minden változások és forrongások közepette meg kell maradjon pontosan ennek. Az atyák hitét élő, de azt a holnap számára továbbépítő magyar református keresztyének hálaáldozatának.

Nem az evangélium lényege változik meg, hanem azok a bennünket körülvevő, tehát múlandó és emberi tényezők, amelyeken élűnk. S a keresztyén ember csak akkor hűséges Úrálioz, ha egyre jobban törekszik megtalálni a valóságos és cselekvő szolgálatnak megfelelőbb és teljesebb útját és módját.

Az Amerikai Magyar Református Egyesület életében is döntő jelentőségű lesz ez az esztendő. Hogyan tudjuk jobban és teljesebben szolgálni embertársainkat a má- lian? Hogyan tudunk valóságosan is bizonyságot tenni az állandó bizonytalanságok közepette arról az egyetlen bizonyosról, aki nem más, mint bitünk fejedelme, Jézus Krisztus? Ezt kell keressük és Isten kegyelméből megtaláljuk, mint a maguk idejében és adottságai közepette atyáink tették s hitük örökségeként mi azt tőlük átvehettük.

Ezt a jobbat és teljesebbet kívántuk szolgálni azzal, hogy Ligonierben megszületett és valósággá lett az évtizedes álom: az amerikai magyar református nyomda. Előttünk járó nemzedékek megalkották az öregek házát, megvetették muzeumuk alapjait, Isten kegyelméből a mi életünkben és az elmúlt néhány év hosszas és nehéz tusakodásai után megvalósúlhatott ez a nagyszerű álom is mint a magyar református élniakarásnak és a holnap építésének nagyszerű tanúsága.

Reméljük, hogy az ellőttünk álló évben már bizonyossá lesz az hogy az egésznek, az amerikai magyar reformátusságnak, sőt azontúl az egész magyarságnak javára és erősítésére lesz ez a vállalkozásunk is.

Itt is meg kell ismételjük azt a régóta hangoztatott és újból és újból elmondandó tételt: mindent meg kell tennünk azért, hogy megtartsuk amerikai magyar refor- mátusságunk ifjúságát az egyházakban, és az egyetlen közös testvérsegitő intézmény: az Amerikai Magyar Református Egyesület soraiban. Ezt cselekvőén is szolgálni kívánjuk amikor mindent megteszünk azért, hogy ifjúságunknak közös táborozási helyéről, konferenciatelepéről gondoskodjunk. A nem keresztyén világ hatalmas méretű vállalkozásokba fog azért, hogy magának megnyerje az ifjúságot. Nem maradhat le az egyház és a mi speciális helyzetünkben pedig éppen ez az a pont, ahol egyházaink és egyesületünk egymásraútaltsága a legvilágosabban nyilvánvaló lesz.

Amikor az Amerikai Magyar Református Egyesület ifjúsági központot épit, lélekmentő és egyházépitő szolgálatot végez, de egyben az Egyesület holnapját is biztosítja. Ha végre mindnyájan amerikai magyar reformátusok komolyan vennénk ezt, hogy egyház és egyesület ugyanannak a magyar református hitnek gyümölcse s mindkettőnek jövője és holnapja szorosan egybekapcsolódik, akkor de sok eddig még csak megvalósitliatatlan- nak gondolt álom is valósággá lehetne.

Ezt kívánjuk szolgálni az Úr 1968. esztendejében is és azzal a reménységgel tekintünk a holnap felé, hogy a nagykegyelmű Isten ad elégséges erőt mindnyájunknak, hogy elvégezhessük a testvérsegités és szeretetszolgálat munkájából reánkeső részt. “Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?”

4