Fraternity-Testvériség, 1968 (46. évfolyam, 1-12. szám)
1968-01-01 / 1. szám
A jó pásztor . . . Világosítsd meg az én elmémet, hogy akaratodat megismerjem. Tedd fogékonnyá a szívemet, hogy akaratodnak engedelmeskedjem és vidd véghe örök végzésedet velem, ellenem és érettem. Segíts meg, hogy szolgáljak azoknak, akik én reám bízattak. Szerezzek örömöt azoknak, akik engem szeretnek és nyújtsak jó példát mindazoknak, akik reám tekintenek. Őrizd meg családom tagjait, barátaimat és munkatársaimat. Áraszd ki reám áldásodat, ne lásson szükséget az én lelkem és ne törjön el felettem a kenyérnek a botja. Oltalmazd meg házamat, városomat, hazámat, anyaszentegyháza- mat. Őrizz meg minden bűntől, kisértéstől, nyomorúságtól, és készíts ebben az évben is atyai szeretettel, atyai türelemmel életem végső órájára, amelynek fekete küszöbjén midőn általlépek, öltöztess fel az én Uram Krisztusom érdemébe, ama lakodalmi ruhába, és fogadj be atyai szived örömébe. Ámen. *SzépiroJalomEGY HAJDANI TEMPLOMRA Megjelent a magyarországi vezető irodalmi folyóirat a budapesti KORTÁRS 1965 júniusi számában Nádfödeles pajta, sár-alkotmány lehetett, mégis szentegyháznak ékesen neveztetett áldott áhítatra magába fogadta a kis gyülekezetét. Taposott jobbágyok, német elől szököttek, török sarcát sinylők, e “szent helyre feljöttek,” bocskorban, mezítláb szomjuhozva itták próféták mit hirdettek. Testben szakadozva, szabadulva gályákról, szólt hatalmas szóval toprongyos prédikátor: gátakat sodort már válaszul a zsoltár, zúgták, mint erős tábor. NE HAGYD A HŐST MEGHALNI BENNED “Lass den Helden in deiner Seele nicht sterben!” Nietzsche. Mint márványtömbben eszme-forma, mint fenyőfában “Stradivári”, úgy vár egy csillag- alkalomra ifjú, öreg, koldus, királyi emberszivben elrejtve bent az embernél több Hős, s a Szent. 3 ha eljő csillag-pillanatja, mely döntőleg hat életére, az embert belső Hőse hajtja kis, nagy csodák megtételére. Mérnök rajzán, kis varroda gépjén is történhet csoda! E Hős szarvasban Csodaszarvast láttat Hunorral és Magorral; cözönyt, meg más jeget megolvaszt; embervért nagy tettekre forral, hogy önmagánál több legyen s ne éljen koncon, sorskegyen. így lett az Újkor uj hajósa Columbus; Ihletből valóság Így lett Jeanne d’Arc; vad csipkerózsa csodát, Titkosértelmü Rózsát igy termett, milyet a világ nem látott még: Szűz Máriát! Az emléklepke sohse hint itt termő porral virágbibéket! A lelkünk belső Hőse mindig előre küld, mert az ígéret földje elül van: túl a Mán és túl az óperencián! Az ifjúság akkor hal itt meg a férfiben, ha holtra dermed lelkében a naivka hitnek játékos Hőse: ő, a Gyermek s vándormadarak mágnese: a Délibáb, meg a Mese. A nő akkor hal meg, ha benne meghalt már a Tündérkirálynő. A pap akkor hal meg, ha benne meghalt a Szent! Jár-kél, de már ő kisértet csak, mióta bent lelkében hullát rejt a csend. Idáig lopódzott, itt talált lakozásra napnyugati Kálvin tilalmas tanítása; kert alatt toportyán harsant, égő portán tatár ló vonítása. Dűlt itt pőre átok pápás álnok urakra, Antikrisztus-nyája pilises tar papokra, aranyozott, fényes, fcálványos-tömjénes palota templomokra. Mi más hajlék volt ez!: puszta négy fal, tapasztott, tojáshéj, akárki melyet földbe taposhat, hadak tengerében rut sajka, törékeny, tárgya minden gonosznak. Mégis megtartódat benne becsüld, magyarság, ország lappangott itt, mikor nem vala ország: ő árváit Isten vezérelvén hitben, lett Bástya és Bátorság. Óbuda, 1959 ápr. 17 MÉCS LÁSZLÓ Két vad pogány melyet zúzott-facsart, mint sajtó, nép dacolhatott itt, zsidók jaját sóhajtó, helvét tant citáló, magára találó, térdet-fejét nem hajtó. CSANÁDY IMRE A NYOMDA IGAZGATÓSÁG Balról-jobbra: Csia Kálmán, György Árpád, (mögötte) Cbomós Sándor nyomdavezető, Kecskeméthy József, Nagy Lajos, dr. Szüle Miklós, Daróczy Sándor, Eszenvi László, dr. Békv Zoltán, Szüch Bálint. ő
