Fraternity-Testvériség, 1968 (46. évfolyam, 1-12. szám)

1968-01-01 / 1. szám

hivatva van arra, hogy szolgálja tagságunk legjohh érdekeit. így kell fokozatosabban kidomborodjanak benne a következő elemek: súlyt kell helyeznünk a tagszerzés, a modern kor követelményeinek legjobban megfelelő propaganda kérdéseire. Továbbra is és állandóan ismertetni fogjuk mindazokat a lehetőségeket, amelyek meglévő kötvényeink utján azért vannak, hogy több védelmet, megtakarítást, előnyösebb juttatásokat jelentsenek tagságunk és családtagjaik számára. Erősíteni fogjuk lapunkban a hitépitő és szépirodalmi rovatokat is, mert az a célkitűzésünk, bogy a most meginduló ui korszakban a régi szellemiségben és ugyanabból a lélekből eredően még iobbat és nemesebbet nyújthassunk lapunk hasábjain keresztül mint azt eddig tettük.

Az új esztendő küszöbén visszapillantunk az elmúlt esztendőre is. Hálaadással szivünkben megállapíthatjuk azt, hogy az elmúlt év eredményekben és alkotásokban szép és kielégítő volt. Legyen ezért hálaadás az örökkévaló Istennek.

Az eljövendő új év felé pedig új tervekkel és úi lendülettel tekintünk. Egvesiiletünk épitésére, megerősítésére, fejlesztésére úi látásaink, nagyszabású terveink vannak, melyeknek megvalósítása az előttünk álló esztendőben kell megtörténjék. Tó reménységgel vár- iuk Istennek megsegítő kegyelmét a mi munkánkra. mert valóban átérezzük és megtapasztaljuk újból és újból annak a bibliai igének az igazságát, amely Amerikai Magyar Református Egvesületünknek a jelmondata is:

“Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?”

Micsoda teneked életedben és halálodban egyetlenegy vígasztalásod?

Az, hogy mind testestől, mind lelkestől, úgy életemben, mint halálomban nem a magamé, hanem az én hűséges Megváltómnak a Jézus Krisztusnak tulajdona vagyok, aki az Ő drága vérével minden bűnömért tökéletesen eleget tett és engem az ördögnek minden hatalmából megszahaditott és úgy megőriz, hogy az én mennyei Atyám akarata nélkül egy hajszál sem eshetik le fejemről, sőt inkább szükséges, hogy minden az én boldogságomra szolgáljon. Ezért ő, szent Lelke által, az örök élet felől engem is biztosit és szív szerint hajlandóvá és késszé tesz arra, hogy ezentúl Őneki éljek.

Dr. Ravasz László:

A jó pásztor

(ÚJÉVRE)

Az TJr az én pásztorom.

XXIII. Zsoltár.

Az év első napja olyan nap, mint a többi, mégis különös jelentőséget ad neki az, hogy e napon az Örökkévalóság ablaka kitárul előttünk. Úgy fogadjuk ezt az évet, mint egy uj reggelt. Frissen, üdén bizakodva indulunk neki az uj életnek. Milyen jó, hogy Isten olyan hosszútűrő s atyai bizalommal tovább foglalkozik velünk. Uj meg uj lehetőséget nyújt nekünk arra, hogy elvégezhessük életünk legnagyobb feladatát: ajkunkkal és cselekedeteinkkel dicsérjük Őt. Köszönjük Istennek, hogy uj alkalmak hosszú sorát nyújtja még felénk, amelyekben mindig találkozhatunk vele, s helyrepótoi- hatjuk, amit elmulasztottunk és megcselekedhetjük, amire elhivattattunk.

E napon érezzük át megint teljes örömmel és mély hálával, hogy az Űr a mi pásztorunk. Hányszor elfeledkeztünk erről és hányszor elfordítottuk tekintetünket róla, de Ő sohasem felejtkezett el rólunk és tekintete szüntelenül rajtunk nyugodott. Milyen jól esik őt közelünkben tudnunk! Örök szeretetének tárgyai vagyunk, nem magunkért hanem ő érette, s azért az árért, amelyet Szent Fia fizetett érettünk. Véghetetlen bölcsessége titokzatos tanácsban határoz legfőbb javunk felől és megszabja, a mi nekünk javunkra válik: mennyi értelem, mennyi gond, mennyi isteni találékonyság foglaltatik e legfőbb bölcseségü pásztornak velünk való törődésében! És mindenhatósága amelyik egyetlen mozdulással világokat teremt és napok fáklyáit oltja ki, milyen biztosan, pontosan és dicsőségesen viszi végbe mindazt ami az Ő hü pásztori gondjából következik mi reánk. Óh én lelkem, örülj és örvendezz, hogy ilyen pásztorod, atyád és gondviselőd van! Énekeld neki az újév hajnalán: “Kicsodám van nekem az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön. Ha elfogyatkozik is testem és szivem, szivemnek kősziklája és az én örökségem Te vagy óh Isten mindörökké”. (73. Zs. 25., 26. v.)

Köszönöm Néked, én Uram és én Istenem, hogy erre a napra felvirrasztottál. Köszönöm, hogy napjaimhoz napokat adsz még, s abban drága alkalmakat arra, hogy megtérjek és éljek. Azért felajánlom Te Néked ezt az esztendőt, amit ingyen kegyelmednek tetszett én reám elhozni. ígérem lőtted nagy fogadással, hogy ez uj évben nevedet jobban megszentelem, s magamat teljesebben állitom oda Te Néked tetsző kedves áldozatul. Buzgóbb leszek a Te imádásodban, hivebb szent akaratod teJje- sitésében, szorgalmatosabb a jó cselekedetekben, türőbb a szomorúságban, és örvendezőbb a reménységben.

De mit érne minden fogadásom és elszánásom, ha Te nem segitenél oh örök jóság és örök segedelem! Azért könyörögve kérem számomra ez évben a Te Szent Lelked ajándékait. Neveld az én hitemet, gyújtsd fel az én szeretetemet, erősítsd meg az én reménységemet.

(Folytatás az 5. lapon)

3

*3ye ^jj-é nyélen—