Fraternity-Testvériség, 1967 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1967-12-01 / 12. szám

Kecskeméthy József: ÖR VENDJETEK KERESITYÉNEK! Az életünkbe ismét beköszönő, Krisztus születését hirdető, áldott Karácsony ünnepén az emberi sziveknek csodálatosan át kell melegedniük. Nemcsak az Atyától nagy ajándékot kapott hálás gyermeki szív örömének jóleső melegével, hanem a Megváltójával találkozó s Benne üdvösséget nyert lélek földöntúli örvendezésé­vel is. Bár Isten gyermekeinek nemcsak karácsonykor kell örömben járni, hanem az élet minden napján, a beth- lehemi csillag felragyogásával az ember-szivek ajtajá­nak még tágabbra kell nyilniok a jászolbölcsőben szü­letett Isten-gyermek eljövetelének öröme előtt. Az Is­teni-ajándékozás ünnepén mindannyiunknak meg kell tanulnunk az Istenben való boldogság és állandó ör­vendezés ama bölcsességét, hogy: a keresztyén vallás az öröm vallása! Ezért zengjük mi karácsonyi szép énekünket: “Örvendjetek keresztyének, nyíljatok meg nyelvek és szivek! Az idvesség Istenének, mondjatok áldást minden hívek! Felváltatott nagyörömmel, a haláltól való félelem; Mit véghetetlen érdemmel meggyőz az Isteni kegyelem. Ennek örülnek az egek, a mély titkon elcsudálkoznak; Hirdetik angyal serregek Jézust s előtte leborulnak; A magasságot tisztelik, a földön békességet zengnek És ünnepnappá szentelik megjelenését az Istennek . . A nagy apostolok bizonyságtevéseiket nem predi- kálásnak, hanem örömhirdetésnek nevezték. Az Ur Jé­zusról való feljegyzések és bizonyságtételek könyveinek a négy evangélista egybehangzóan ezt a címet adta: Az evangélium, vagyis: Az Örömhír! Öröm-vallás, öröm-hir volt minden időben az igazi, a tiszta keresztyénség! Jézus követőinek seregét lako­dalmas háznépnek nevezi; a hívását elfogadókat pedig azokhoz hasonlítja, akik fejedelmi vigasságban ülnek. Boldogoknak mondja a békességre igyekezőket, az igazságra szomjuhozókat és az Ő lelki-országa javaiból élőket, akiket sürgetve többször igy biztat: Örüljetek, ismét mondom, örüljetek! Isten égből aláhajló szeretetét, Krisztust elfogad­ni, az Ő nevéről neveztetve az Övének lenni, Benne és általa élni annyi, mint a mennyei örömbe beleköl­tözködni ... A Krisztus tekintetét kereső és azt meg­talált Zakeus keresztyénsége, a mindenekkel megbékélt ember igaz öröme. A Bartimeus Jézus-követése pedig a felvilágosodott, látóvá lett ember boldog és hálás örvendezése! Örvendezzünk hát karácsony jöttén és igaz jelen­tőségén mi is! Nem kegyes, papos beszéd csak a ka­rácsony tanítása, hanem evangélium, örömhír, amit meg kell szívlelnünk! Amit különösen mai fájón küzdő, háborúságban, kételkedésben, bizonytalanságban élő, múló, anyagi javakban ugyan bővölködő, mégis rend­kívüli gondok és válságok között vajúdó világunk za­jában jobban, min valaha meg kell hallanunk és ma­gunkévá kell tennünk. Az idei karácsonyi evangélium­ból meg kell tanulnunk igazán örülni! Ma jobbaxr, mint valaha vigyáznunk kell arra, hogy otthonaink és templomaink is legyenek a rendkívüli időkben, a vál­ságok közepette: A “jó hir” házai, az igazi öröm ottho­nai . . . Istenháza, ahová ha szomorúsággal lépnek is be, de az örömhírt meghallott lélek derűjével távozzanak az emberek, mert megérezték, hogy ott karácsony volt, hogy oda Jézus eljött és ott Jézus él! Embertársam! Testvér, rokon, munkatárs, barát vagy ellenség, jóakaró vagy rosszakaratú, irigy rágal­mazó ..., — mégis Isten gyermeke —, halld a mennyei halleluját; szerte zengi e drága szavát: Krisztus meg­született .., Krisztus megszabadít! “Dicsőség magasságban az Istennek, Békesség legyen földön embereknek! És jóakarat mindenféle népnek És nemzetségnek!” Karácsonyi imádság Mennyei Atyánk! Ismét elérkeztünk karácsony szent ünnepéhez és szivünk minden óhajtásával méltón szeretnénk ünne­pelni Szent Fiad, a Názáreti Jézus, mindnyájunk megváltó Krisztusának születését. Emlékezetünk visszatekint a múltba, a szállást- keresö szülepárra, a pásztorokra, a dicsőséget zengő angyali seregekre és a jászol apró gyermekére. Kétezer esztendő távlata ez. Az általad meghatáro­zott idők teljessége. Azóta, mi földi halandók igyek­szünk megvalósítani a karácsonyi szent gondolatot, hogy dicsőséget adjanak Neked mindenütt, békesség legyen a földön és jóakarat gyakorlása az emberek között. Bár gyarló emberei ismereteinkben hatalmas lé­péseket tettünk előre, mégis meg kell vallanunk, hogy isteni mivoltod dicsőítését hütlenül elhanyagol­juk. Inkább táplálkozunk az Edénkért tudásalmájá­ból ma is, ahelyett, hogy közénk küldött Szent Fiad tudományával és szellemével élve itt e földön békes­ségre törekednénk és a karácsonyi újszülött példa- mutatásán haladva jóakaratot gyakorolnánk ember­társaink között. Háború, ellenségeskedés, önzés ural­ja ma is a világot, mert nem fogtuk fel teljes iga­zában a Krisztus ajkán elhangzott boldogító üzene­tedet. Hibáink és vétkeink sora felfoghatatlan, emberi fogyatékosságunk pedig kimeríthetetlen. Óh add, Istenünk, hogy ez a karácsonyi alka­lom ne a világi mulatozások és üres formaságok ideje legyen, de a megtérésé, a magunkbaszállásé, a Krisztussal való egyesülésé. Segíts, hogy lássuk be hibáinkat és lélekben, gondolkozásban forrjunk ösz- sze azzal, akit ama első karácsony napon hozzánk bocsátottál, aki jászolbölcsőjében és keresztfáján egyaránt hirdette és biztosította mindnyájunknak a világ legnagyobb kincsét: az emberek közötti jóaka­ratot, a földi békességet és istenségednek mindenütt való dicsőítését. Segíts Szent Lelkeddel, hogy végre olyan kará­csonyunk legyen, mely teljesen a Te atyai tetszésed szerint való, midőn az egymáson segítés cselekede­teivel dicsőítünk Téged. A bethlehemi kisdedért kérünk. Ámen. POKOLY LÁSZLÓ 3

Next

/
Thumbnails
Contents