Fraternity-Testvériség, 1967 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1967-12-01 / 12. szám
A LETARTÓZTATOTT MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS VEZETŐK ÜGYE Az Amerikai Magyar Református Lel- készegyesiilet Keleti Körzete november 6-án, Trentonban tartott gyűlésén ismét foglalkozott a letartóztatott Kovács Bálint budapesti református lelkipásztor, Dr. Batiz Dénes és Bugárszky János presbiterek ügyével és a következő levelet küldték Dr. Bartha Tibor püspökhöz a Magyarországi Református Egyház Zsinatának elnökéhez: Trenton, 1967. november 6-án Főtiszteletii Püspök Ur! Az Amerikai Magyar Református Lelkészegyesület ligonieri országos gyűléséről, 1967. szeptember 7-én levelet küldött Önnek Kovács Bálint lelkész, Dr. Batiz Dénes és Bugárszky János presbiterek letartóztatásával kapcsolatban. A levélre a mai napig válasz nem jött. A Lelkészegyesület Keleti Körzete mai trentoni gyűlésén az ügyet nagy aggodalommal tovább tárgyalta. A Lelkészegyesület tagságának többsége az elmúlt pár évben, de különösen a Püspök Urék januári látogatása alkalmával mindent megtett, hogy az Ön egyháza és az Egyesült Államokban lévő magyar hátterű egyházak között testvéri dialógus induljon és folyjék. A Lelkészegyesületnek az az egyhangú megállapítása, hogy a Kovács Bálint ügy puszta létezése a dialógus folytatásának halálharangját húzhatja meg. int az i A II. Helvét Hitvallás 400 éves jubileumára Mi büszkén hirdetjük ma is, ha bárki ellenünk vallana: a reformációval jött el az uj kor fényes hajnala a fél világra — amit éjbe hamis Krisztus-palást takart —, s üldözés, kínzás, máglyatüz se vett többé rajta diadalt. Az evangélium világa győzelmesen oszlatta szét babona, hitetés, erőszak Rómából áradó ködét. Hogy Kappelnél elhullt a fegyver s a keresztyén hit szégyenére, rákényszeritett harcban folyt el “keresztyén” kéztől Zwingli vére, a Hit s Szabadság zászlajával a zürichi tudós, szelíd Buliinger vitte küzdelembe az Ige hü seregeit. Nem ágyuszóval, trombitával ■— hisz az erőszak mit se ér el —, de a Helvét Hitvallás békés, cáfolhatatlan fegyverével, mely általa úgy jött világra, mint Isten örök Igéjének A Lelkészegyesületnek továbbá az a véleménye, hogy még akkor is, ha ezek a testvérek gondatlanságból törvényt szegtek, szándékuk jóhiszemű volt, hiszen az egyház ifjúsága felé óhajtottak hathatósabb tanúbizonyságot tenni. Ilyen körülmények között nagylelkűség és elnézés lett volna helyénvaló hosszas törvényes eljárás helyett. Az a tény, hogy Főtiszteletüséged nem tartotta fontosnak a szeptember 7-i levelünkre való válaszolást, de még annak kézhezvételét sem nyugtázta, igen kedvezőtlen fényt vet arra a viszonyra, amely Magyarországon az egyház és állam között fennáll. Szükségtelen mondanunk, hogy ez a sajnálatos ügy és az Ön hallgatása egyenesen azoknak a malmára hajtja a vizet, akik kezdettől fogva mindenféle dialógusnak ellene voltak, azt állitván, hogy az, amit mi dialógusnak nevezünk, lényegében nem más, mint monológ, amelyet Ön propaganda céllal folytat. Így a Kovács Bálint ügy számunkra a dialógus további lehetőségének próbakövévé vált. Ez nemcsak a Lelkészegyesület hivatalos álláspontja, de az Ön személyes barátainak gondterhes félelme is. A levelet a gyűlés nevében a következők Írták alá: Bertalan Imre, Dr. Bütösi csodálatos esszenciája, alázattal vállalva, hogy engedelmeskedni nem átall annak, aki a Szentirásból jobbra tanít a Lélek által. S Helvetia szabad népétől más népekig hatott, akár a fény, s nem gátolhatta útját se ármány , se országhatár, kincsünkké lett már négyszáz éve a deberceni zsinaton, s az ország református népe ezt vallja ma is szabadon. Meder volt ez, s mig benne folyt a nép hivő élete, olyan áldást harmatozott a földre, mint egy éltető, nagy folyam. S bár pogány, német vérebek századokon át téptek, martak, ez tartott meg az elnyomásban minket szabad lelkű magyarnak! Ma, mikor uj tűzfészkek égnek s nőnek a félelmes jelek, komorlanak a baljós árnyak a nyughatatlan Föld felett, sóhajt a teremtett világ s nyög, s hitelét vesztette a hit, várja — tudva, vagy öntudatlan —, várja az Isten fiait, most az ideje elővenni, azt, mi régen is éltetett, s nem szájaim, de gyakorolni János, Csordás Gábor, Hamza András, Dr. Harsányi András. A letartóztatásokról és a fenti levélről megemlékezett a New York Times november 7-i számában. (Magyar Egyház—1967 nov.-dec.) * Az Amerikai Magyar Református Egyesület, mint keresztyén jellegű fraternális intézmény Vezetősége őszinte szívvel együtt érez az ó-ihazában bebörtönzött hittestvéreivel és családtagjaikkal. Éppen ezért, az idei szeretet és békesség ünnepének közeledtével arra kéri az ország minden részében élő tagjait, valamint az amerikai magyar református lelkipásztorokat és gyülekezeteik népét (sőt a más vallásu testvéreket is), hogy karácsonyi ünnepi istentiszteleteiken a templomokban és otthonaikban is emlékezzenek meg megalázott és megpróbált rabtestvéreinkről és velünk együtt imádkozzanak mielőbbi szabadulásukért és sorsuk jobbrafordulásá- ért! Amire gyenge és elégtelen a gyarló emberi erő és akarat, hisz- szük most is elégséges lesz az Isteni kegyelem! (J.K. Szerk.) a szép, hitvalló életet! Van mit tennünk: a világ tiszta kezeket, sziveket keres, munkálni minden jó célt, amiért élni és halni érdemes. Jog, Béke, Emberség, Igazság kincsünk legyen, ne elkopott jelszó! . . . S szolgánkká váljék mindaz, mit a fizika alkotott. Krisztusi élet szellemével, mint fény a testet, hassuk át azt, amit a bűn megfertőzött, s igy segítsük a gyógyulást. Ha Isten nélkül mások végzik, mi nékünk is feladatunk, mi, Isten népe, szégyen nélkül abból ki nem maradhatunk. Mint hajdanán a nép javáért harcoltak áldott őseink, vezessen most is Hitvallásunk, s az Isten megsegít megint. Jóakaratu emberekkel bizalommal fogva kezet, együtt menjünk, küzdjünk, amerre egy közös földi cél vezet! S az élet, mely sokszor gonosz, legyen emberibb, otthonos, s jó anyánk a Föld, hol a népek majd egymás védő melegében testvérként, szépen összeférnek, mint az ikrek az anyaméhben. Bódás János 4
