Fraternity-Testvériség, 1967 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1967-06-01 / 6-7. szám
Eszenyi László: LEVÉL EGY rfBEÉRKEZETT” SORSTÁRSAMHOZ Közös Magyar Református Konferencia a Kálvin Egyházkerület Gyű lése Keretében A United Church of Chirst Magyar Egyházkerület, a “Calvin Synod”, junius 7-től 10-ig tartotta meg ezévi rendes és tisztujitó közgyűlését, a Fairport Harbor Ohioi Magyar Református Egyház templomában. A közgyűlés első napján a Calvin Synod lelkészi és gyülekezeti kiküldöttei közös értekezletet tartottak a United Presbyterian Church Magyar Konferenciája lelkészeivel. A történelmi nevezetességű, testvéri találkozót és a magyar református egység kiviteli lehetőségeit kereső és tárgyaló konferenciát úrvacsorával egybekötött istentisztelet vezette be, amelyen a szent szolgálatokat a két egyháztest lelkészei végezték. Igét hirdetett Nt. Nagy Ferenc, can- toni lelkész. Az értekezleten tárgyaltak alapját két előadás képezte, amelyeket Ft. György Árpád és Nt. Csutoros István elnökök tartottak. A mindvégig testvéri megértésben lefolyt közös értekezletet a Magyar Egyházkerület rendes gyűlése követte, amelynek fontosabb határozatairól még majd megemlékezünk. Lapzárta előtt még csak a gyűlés végső aktusáról, az uj tisztviselők megválasztásáról emlékezhetünk meg a következőkben: A Calvin Synod a következő uj vezetőséget választotta meg: elnök: Nt. Dr. Bütösi János, So. Norwalk, Conn.; alelnök: Ft. György Árpád, Chicago, 111.; titkár: Nt. Beretz Árpád, East Chicago, Ind.; pénztárnok: Nt. Marsaiké József, Wallingford, Conn. Gyülekezeti képviselő tanácstag: Dr. Piri József, Cleveland, Ohio. Amikor az amerikai magyar protestánsok egyesülését és testvéri egységét munkáló nevezetes konferenciáról és kerületi közgyűlésről örömmel beszámolunk, ugyan akkor Református Egyesületünk tisztikara és teljes tagsága nevében is testvéri szeretettel köszöntjük a Calvin Synod uj vezetőségét s életükre és szolgálatukra Istenünk áldó és megsegítő kegyelmét kérjük. Egyben buzgón imádkozunk az amerikai magyar református egység — mielőbbi megvalósulásáért is. Adja Isten, hogy az rövidesen létre jöhessen és abban nekünk is részünk lehessen. Kecskeméthy József Nagy örömmel olvastam minap érkezett Írásodat, melyben pályádon elért nagyszerű eredményről számolsz be. Tanár lettél ugyanazon az amerikai egyetemen, melyen másodszor róttad le ismert vasszorgalmaddal a diákéveket, hogy megszerezd az uj élet változott követelményeinek megfelelő képesítést. Sikered fajtánk sikere is, hiszen neved és még mindig fülembe csengő kedves magyar akcentusod akaratlanul is hirdetni fogják származásodat, bárhová sodorjon is az élet. Szívből gratulálok, hogy az óhazában derékba tört élet után az uj világ társadalmában “beérkeztél” oda, honnan hibádén kívül taszítottak le az események. Örömömbe azután üröm is vegyült annak olvastán, hogy MOST MÁR NINCS SZÜKSÉGED EGYESÜLETÜNK BIZTOSÍTÁSÁRA, mert egyetemed olcsóbb biztosítást nyújt neked és családodnak. Mintegy mentségünkre még hozzáteszed, hogy azt ők bizonyára azért tudják ilyen jutányosán adni, mert csoportos biztosítás. Engedd meg, hogy lapunk hasábjain is közzé tegyem neked adott válaszomat, mert — sajnos — felfogásoddal nem állsz egyedül és igy soraim szélesebb körben tarthatnak érdeklődésre számot. Ha megnézed egyesületi kötvényedet, címként nagy betűkkel ez áll rajta: “CERTIFICATE OF INSURANCE AND MEMBERSHIP.” Biztosítási és Tagsági Kötvény. Már a cim is tömören rámutat kettős jellegünkre: BIZTOSÍTÓ VÁLLALAT és TESTVÉRSEGITŐ EGYESÜLET vagyunk. E két feladatkör szerint csoportosítom mondani valómat. Nincs kétségem afelől, hogy “olcsó” egyetemi biztosításod úgy nevezett “term” biztosítás, mint a hasonló csoportos biztosiások általában. Idő előtti elhalálozásod esetén a kötvényben ígért összeget örököseidnek pontosan ki fogják fizetni és igy te úgy érzed, hogy eleget tettél szeretteid biztonságáért. Anélkül, hogy ezt az alapvetően helyes megállapítást cáfolni kívánnám, szeretnék rámutatni egy-két körülményre mint régi barátod, aki közel két évtizedes tapaasztalat alapján biztosabban igazodik el a biztosítási szakma labirintusában. Mindenek előtt tisztában kell lenned azzal, hogy jelenlegi biztosításod alkalmaztatásoddal együtt megszűnik, mert az a munkaadóhoz van kötve. Két évre szóló szerződésed lévén ez hamarosan bekövetkezhetik. Uj állásodban bizonyára automatikusan rátesznek az ottani csoportos biztosításra — érvelhetsz erre. Ez igaz! De koroddal arányosan nő az utánad fizetendő premium összege és ez a körülmény az egyik oka annak, hogy a munkaadók óvakodnak az idősebb korosztály alkalmazásától. Vannak, akik lemondanak a csoportos biztositásról, hogy uj munkához jussanak. Jó ilyenkor egy meglévő másik biztosítás. Célszerű ellenőrizned azt, hogy nyuga- lásod esetén csoportos biztositásod egyéni alapon való folytatásához van-é szerződésszerű jogod. Ha élsz ezzel a joggal, természetesen az épen elért korodnak megfelelő és a jóval magasabb összegű egyéni biztosítási dijat fogják kivetni rád. Igen sok helyen a biztosítás ilyen módon való folytatása attól is függ, hogy egészségileg biztosítható állapotban vagy-é. Előfordulhat, hogy visszautasítanak és igy épen akkor veszted el biztosításodat, amikor arra legvalószínűbb szüksége lehet feleségednek. Egy eleve meglévő alacsonyabb díjazású rendes kötvény birtokában ettől a gondtól megszabadulsz. Jelenlegi biztositásod úgy nevezett term biztosítás, melynek sem készpénz, sem kölcsönértéke nincsen. Pedig épen ami idősebb korban uj egzisztencia alapítására kényszerült rétegünknek életében jöhetnek olyan pillanatok, mikor néhány száz dollárnyi alacsony kamatfi- zetésü kölcsön uzsorásoktól menthet meg bennünket. A term kötvény csak arra kötelezi a biztositót, hogy a szerződésben szereplő névértéket halálod esetén örökösödnek kifizesse. Semmi más tartalékértéke nem lévén (:készpénz-, kölcsönös meghosszabbított biztosítási érték:) nem ad alapot arra, hogy biztosításaid értékét és módozatát életed változó körülményeihez alakítsd. Arra talán nem szükséges sok szót vesztegetnem, hogy még életedben felvehető, úgy nevezett betéti (endowment) biztosítást csakis egyéni alapon köthetsz. Csoportos biztosításoddal gondoskodtál az utánad maradókról, vájjon nem célsze- rü-é ezt olyan formában tenni meg, hogy az évek során befizetett dijak egy része neked térüljön meg, ha a visszavonulás ideje elérkezik. Mindezek elolvasása után bizonyára megegyezel velem abban, hogy munkahelyeden kapott biztositásod mellett bölcs dolog volna még egy állandó jellegű biztosítást tartani. Felmerül a kérdés: 6