Fraternity-Testvériség, 1967 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1967-06-01 / 6-7. szám
JULIUS 4, 1876-1967 A lexingtoni “minutesmen”-ekre leadott sortüzek eldördülésétől az 1883-iki békeszerződésig lefolyt véres forradalmi vajúdás időszakában nehéz volna egyetlen napot kiválasztani melyen a 13 amerikai állam gyarmatsorból önálló nemzetté emelkedett. Nemzetközi jogi szempontból az angol uralkodóval kötött békeszerződés jelenti talán az önálló államiság mindkét oldalról törvényesen elismert kezdetét, az Egyesült Államok születését mégis július 4-én ünnepeljük, mert ezen a napon fogadta el a Philadelphiában ülésező Kontinentális Kongresszus a Függetlenségi Nyilatkozatot, melyet szerte a világon az uj nemzetóriás születési bizonyítványának tartanak. A Függetlenségi Nyilatkozat nemcsak az amerikai, hanem az egész emberiség szellemtörténetének egyik legkimagaslóbb alkotása. Első fogalmazását Thomas Jefferson, a nagy államférfi és tudós, vetette papírra, azon a Kongresszus által kiküldött bizottságnak csupán egyik tagja, Benjamin Franklin eszközölt néhány jelentéktelen változtatást és igy az teljes egészében Jefferson müve. Jefferson tulajdonképen kevés eredeti gondolattal járult a Nyilatkozat szövegéhez. Angliában John Locke, Franciaországban a nagy forradalom szellemi előkészítői már jóval előbb sokszor és sok helyen írtak és beszéltek az abban kifejtett eszmékről, hiszen azok a század vezéreszméi voltak. De Jefferson előtt soha senki nem fejezte ki fenköltebb szavakkal az EMBER EGYÉNI JOGAIT ÉS MÉLTÓSÁGÁT, sehol nem találunk pontosabb és találóbb meghatározást a kormány kötelességéről a kormányzottak közösségével szemben. Az elszakadáshoz vezető okok felsorolásával az amerikai forradalom klasszikusan szép filozófiai indoklását adja. Ebben a politikai mestermüben lefektetett gondolatok azonban messze megelőzték az alkotók korát, azoknak a mindennapi életbe való átültetéséről nem minden vonatkozásban lehetett szó. “ISTEN MINDEN EMBERT EGYENLŐNEK TEREMTETT, AZ EMBEREKET TEREMTŐJÜK NÉHÁNY ELIDEGENÍTHETETLEN JOGGAL RUHÁZTA FEL, MELYEK KÖZÉ TARTOZIK AZ ÉLETHEZ, SZABADSÁGHOZ ÉS A BOLDOGULÁS KERESÉSÉHEZ VALÓ JOG.” Mikor ezt a szinte bibliai magasságba emelkedő, magasztosan szép mondatot papírra vetették, Jeffersont és munkatársait szi- nesbőrü szolgahad ugrálta körül és kétségen kívül tudtak azoknak a “fehér rabszolgákénak a létezéséről is, kiket uraik hozattak ki a gyarmatokra személyes szolgálatok fejében, ami egyeseknél életfogytiglani szabadságvesztést jelentett azután a szabadság földjén. Ez a körülmény azonban nem von le a Nyilatkozat értékéből és még inkább emeli jelentőségét. A bibliát sem teszi értéktelenebbé az a tény, hogy az Isten2 képüségéről megfeledkező emberiség következetesen bemocskolja lelki orcáját. A forradalom vezetőinek mentségére szolgál még a kor szelleme és általános felfogása, mely szerint egy fekete rabszolga vagyontárgy volt s igy nem ment emberszámba akire a fent leirt elvek vonatkoztathatók lettek volna. A Nyilatkozatban felállított emberi és közösségi standard elérhetetlenül magasnak bizonyult később is, az maradt ma is az emberiség sokat hangoztatott fejlődése ellenére. Mert vájjon mit tett a mi nemzedékünk, hogy az EMBERNEK AZ ÉLETHEZ VALÓ JOGÁT megvédje? Ez a nemzedék, mely két világháborúban a legprimitívebb barlanglakó ősök erkölcseit is megszégyenítő kegyetlenséggel ntotta ki embertársainak millióit és most is ott szorongatja markában Kain uj dorongját: a hydrogénbombát. Nem keverik-é össze jobb ügyhöz méltó buzgalommal államvezetőink gyakran a törvény előtti és politikai egyenjogúságot azzal a lélekölő egyenlőséggel, mely menthetetlenül a falanszter felé sodorja társadalmunkat. Mig a világ egyik felén az EMBER SZABADSÁGHOZ VALÓ JOGÁBÓL paródiát csinál a népi demokrácia, a másikon a SZABADOSSÁG üli fékevesztett torát, sárba tiporva az EMBER TESTI ÉS LELKI MÉLTÓSÁGÁT. A tuliparosodott uj társadalomban az EMBER LEMONDOTT ARRÓL A JOGÁRÓL, HOGY BOLDOGULÁSÁT EGYÉNILEG KERESSE. A mamut- vállalatok korában az önálló vállalkozások sikerének valószínűtlensége érdekvédelmi szervezetekbe terelte a munkavállalókat a munkaadókkal szemben s az egyéni versenyt a csoportok közötti elkeseredett, gyakran szűk látókörű harc váltotta fel, mely olykor a nagy közönség érdekeinek teljes figyelmen kívül hagyásával folyik. Az igazi áldozat azonban az ember, aki a tömegszervezetekben fokozatosan számmá degradálódik. Az ember, akitől elidegenítették Istentől neki ajándékozott egyik jogát. Az Egyesült Államok az élő Isten üzenetére, a bibliára épült és a Függetlenségi Nyilatkozat szellemében vált egy uj és emberibb élet reménységének hordozójává. Csak ezen az alapon születhetik újjá abból a válságból melybe a halott Istent hirdetők, leomlott agyú fanatikusok és halálos ellenségünkkel egyezkedők sodorták. Eszenyi László
