Fraternity-Testvériség, 1967 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1967-03-01 / 3. szám
stene Félre, kislelküek, a kik mostan is még Kételkedni tudtok a jövő felett, Kik nem hiszitek, hogy egy erős istenség Őrzi gondosan a magyar nemzetet! Él az a magyarok istene, hazánkat Átölelve tartja atyai keze; Midőn minket annyi ellenséges század Ostromolt vad dühhel: ö védelmeze. Az idők, a népek éktelen viharja Eljujt volna minket, mint egy porszemet, De ő szent palástja szárnyát ránk takarta, S tombolt a vihar, de csak fejünk felett. Nézzetek belé a történet könyvébe, Mindenütt meglátni vezérnyomdokát, Mint a folyóvizén által a nap képe, Áthúzódik rajta arany hid gyanánt. így keresztüléltünk hosszú ezer évet; Ezer évig azért tartott volna meg, Hogy most, a midőn már elértük a révet, Az utósó habok eltemessenek? Ne gondoljuk ezt, ne káromoljuk ötét, Mert káromlás, tőle ilyet tenni fel, Nem hogy egy isten, de még ember sem űzhet Ily gúnyos játékot gyermekeivel! agyar oh JJJU Voltak fejedelmek, A kiknek emlékoszlopot emeltek, Magast és fényeset, Mely hirdeté nagyságukat, Mely hirdeté jóságukat. És hol van az oszlop? . . . elesett! El kellett esnie, Mert hazugsággal volt tele. Az idő igaz, S eldönti, a mi nem az. Ott áll a sir most emléktelenül, Az eltörött helyett mást nem tevének . . . De nem! hisz örök átka nemzetének Sötét oszlopként rajta nehezül. (Szalk-Szentmárton.) Petőfi Sándor A NÉP Egyik kezében eke szarva, Másik kezében kard, így látni a szegény jó népet, így ont majd vért, majd verítéket; A mig csak élte tart. Miért hullatja verítékét? A mennyit ő kíván Az eledelből és ruhábul: Hisz azt az anyaföld magátul Megtermené talán. S ha jő az ellen, vért miért ont? Kardot miért foga? Hogy védje a hazát? ... valóban! ... Haza csak ott van, hol jog is van, S a népnek nincs joga. (Pest.) Petőfi Sándor So rortg (CSATADAL) By ALEXANDER PÉTÖFI Trumpeting brays, rubadub drums, Ready for war, soldiery comes. Onward! Whistle of bullets, clang of sword, Jubilant Magyar, this thy word, Up with the colours, haul them high, Onward! Let the world see them, eye to eye. Onward! There let them read, there let them see, Sacred the lone word: LIBERTY. Onward! Magyar is he, a hero brave, Challenging, eyes the hostile knave. Onward! Hero is he, a Magyar still, He and his God of but one will. Onward! B’ood on the land whereon I stand, They shot my comrade out of hand, Onward! Never shall l draw lesser breath, Onward I race to face his death, Onward! Even though both our hands shall fall, Even though death waits one and all, Onward! If we must die, come on! you damned, Death is for us, not for our land, Onward! Translated by E. B. Pierce and E. Delmar Debrecen, 1948 A magyar nemzetnek 'volt nagy és sok vétke, S büntetéseit már átszenvedte ő; De erénye is volt, és jutalmat érte Még nem nyert... jutalma lesz majd a jövő. Élni fogsz, hazám, mert élned kell . . . dicsőség És boldogság lészen a te életed . . . Véget ér már a hétköznapi veszödség, Várd örömmel a szép derült ünnepet! (Pest.) Petőfi Sándor KOSSUTH LAJOS SZAVAIBÓL: ... A magyar emigrációra számkivetésében a rendületlen hazafiság szent kötelessége vár. . . . Bízom szülőföldem jövőjében, mert tudom, hogy méltó a jövőre és az emberiség sorsának is szüksége van rá. . . . Azon igék, melyek 1848-ban tetté váltak, olyformán termettek, mint a magyar népdalok, melyek százezrek ajkán szólalnak meg anélkül, hogy tudnák, ki a szerzőjük. . . . Nem a helyes felfogás, nem az értelem hiányzik Magyarországon, hanem a határozottság, a tetterő. “Korunk szelleme a demokrácia. Mindent a népért és mindent a nép által. Semmit sem a népről, a nép nélkül. Ez a demokrácia és ez a korszellem uralkodó iránya.” 4
