Fraternity-Testvériség, 1966 (44. évfolyam, 1-12. szám)

1966-12-01 / 12. szám

TESTVÉRISÉG

9

AZ ELSŐ KARÁCSONYFA

Irta: Leichtné Gere Lenke

Karácsony közeledett. Óh, minden ünnepek szent ünnepe! Nekem folytonosan egy gondolatom volt: karácsonyfa. Tudtam, hogy ez szinte lehetetlen, mert mi olyan szegények voltunk, hogy alig volt meg a mindennapi kenyerünk. Szóltam a fiútestvéremnek: Miklós, az Ur áldjon téged, hozzál nekem az erdőből egy fenyőfát, mert ha nekem nem lesz karácsonyfám, én azt nem fogom túléli; én akkor meghalok.

Miklósnak jó szive volt és látta, hogy itt komoly dologról van szó. El is ment egy barátjával délelőtt úgy tiz óra tájban. A fenyveserdő messze volt, de én már 15-20 perc múlva kint álltam és vártam, hogy mikor látom már őket jönni a fával. Jöttek is úgy három óra tájban, üres kézzel. Miklós! Hát a karácsonyfa hol maradt? — kérdeztem kétségbeesve. — Jaj, testvérem, már ki is vágtunk egy kis gömbölyű koronát, ami oly szép dús és illatos volt, már csak a bőre tartotta, amikor zajt hallottunk. Arra néztünk, hát látjuk, hogy a kerülő jön, aki oly dühös volt, hogy szinte tüzet hányt, mint a hét fejű sárkány és már csak annyi időnk volt, hogy elszaladjunk. Egy nagy bot volt nála, azt hajitotta utánunk . . . még jó, hogy idős ember volt, hogy mi jobban tudtunk szaladni, mint ő, mert ha utolért volna bennünket, hát mentsen meg az Isten.

Én vigasztalhatatlan voltam. Ma már az ünnep nagyszombatja van, a rövid téli délután már a ködös szentestébe hajlott és nekem nincs karácsonyfám!

Már ki is vágtunk egy szép gömbölyű koronát — jutottak eszembe Miklósnak szavai. Elképzeltem és lelki szemeimmel láttam a szép, dús, illatos, örökzöldben pompázó fenyőt. Óh, csak az a mérges ember ne jött volna, gyötrődtem; vagy ha már jött és ekképpen szólott volna: Fiaim, ne fussatok el, vigyétek a fát, ha már úgyis kivágtátok. De ha még egyszer fenyőfa lopáson foglak benneteket, bizony az elég rossz lesz nektek. Most elengedlek titeket békével . . . Boldog karácsonyi ünnepeket . . .

Ha igy történt volna, de boldoggá tett volna bennünket! Istenem, legfeljebb egy fenyőfával kevesebb lett volna gróf Károlyi Mihály borongó fenyveseiben. Nagyon csalódottan mentem ki a kertünkbe, néztem, nézegettem akadna-e fácska, mely mint karácsonyfa állna a szobánkban. Óh, de sajnos, nem találtam mást, lomb jahullatott száraz ágnál.