Fraternity-Testvériség, 1966 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1966-12-01 / 12. szám
8 TESTVÉRISÉG születésében éppen ezt az örömet jelképezi: Ad! Önzetlenül, csak ad. Arad a szive az örömtől, a boldogságtól, hogy adhat. S nem vár mást érte viszonzásul, csak hitet. Istenben vetett hitet. Mennél többet adsz, annál örvendczőbb a Karácsony Szive. S hálatelt a lélek, ha adni tud. Szemlélteti az Igét: Jobb adni, mint kapni! Ez év karácsonyestjét Ázsia harcmezőin, csatakos, iszapos lövészárkokban ünnepük fiaink a béke, a szeretet Fejedelmének születése napját. S ha felcsendül a vegyes érzelmekkel teli szivekből a Csendes éj, a Szentséges éj áhítattal szentelt éneke, vájjon akad-e a vietnami katonák között csak egy is (az ellenségesekről nem is szólva), akik együtt éneklik majd a mi fiainkkal: Krisztus megszületett . . . Krisztus megszabadít!-HaSHesH"KARÁCSONYESTI SZÍV Sikong a szél, csikorg a hó, Muzsikál karácsony elé, Boldogan rohan a világ A gyermek-kacagás felé. Meleg szivárvány-szín tör át Minden hideg borúlátón, Tapsolgató gyermekkori Nevetésem reá dobom. Minden lélek magába száll, Onjósága előtt ragyog, ügy érzi, hogy sziv-trónusán Énekelnek az angyalok. Ujjong, szeret, hévül a szív, Hogy valami szépet tegyen, Tömjénnel, mirhával rakott Krisztus-szerelmes Bethlehem. Én az imádság szárnyain A nagy Fényképészhez megyek, Zsoltár mellett, Emberiség! Levétetem a szivedet. SZABÓ LÁSZLÓ
