Fraternity-Testvériség, 1966 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1966-12-01 / 12. szám
ZE PIRO DALOM KARÁCSONYI TÖRTÉNET Irta: Szabóné Lévay Margit Az európai harcmezők egyikén történt a II. világháború egyik karácsonyán. Karácsony estje volt. Csillagos égbolt rezgeti a 24 órás fegyverszünetet tartó harcmezők felett. A katonák a lövészárkokban rágcsálták az otthonról kapott karácsonyi kis- csomagok édességeit . . . Ahányan voltak, annyiféle érzéssel küzdve . . . Szivük "forrongó érzése, lelkűk hazasiró vágya elvette a sütemények izét. A csendes éjben szótlanul nézték a csillagos eget. Egyszerre egyik ifjú katona dúdolni kezd: “Csendes éj, Szentséges éj . . énekli halkan, el-elcsukló hangon. Baj társai riadtan csendre intik; hiszen alig párszáz lépésre a szembe húzódó lövészárkokban ellenséges német katonák vannak és rájuk tüzelhetnek. De az ifjú katona áhitatos szivéből mind bátrabban, merészebben kél szárnyra az érzés: a karácsnyest szent érzete és telj es hanggal énekli: “Nincs fenn már csak a glóriás pár . . .” Erre a bátor hitre két másik katona is dúdolni kezd . . . bátortalanul, de gyorsan erőre kap az ő érzésük, hangjuk is; csak a tenor hiányzik az amerikai katonák hármasából. De egy pillanat és az ellenséges lövészárokból felcsendül egy remekül hangzó tiszta tenorhang, az egyik német katona csengő magastenorja és tökéletes összhangban szárnyal angol és német nyelven: “Csendes éj, Szentséges éj . . . Krisztus megszületett . . . Krisztus megszabadít . . Krisztus megszületett és bizonyságot tett Önmagában Istenről: Hogy Isten szeretet! Az egyedüli szeretet, mely soha nem fog}7 el és nem szűnik meg pillanatra sem. Világosság, mely folyton növekszik a hittel és a hitben, mintahogy Karácsony után hosz- szabbodik napról-napra a télinap, jelezve a kikelet jöttét, az örömsugárt, melynek fénye világossággal röviditi az éj sötétjét. Mindezt szimbolizálja a karácsonyi Fény. Orömtüz észak hegyein, nyugat halmain, dél virágmezőin, kelet pirkadó hajnalán; körülte ujjongó embercsoport, örvendező gyermek-sereg táncol, lelkendezik a tél tavaszba fordultának. Mindezt az örömet az váltja ki, hogy kapunk . . . Kaptunk Adventre Karácsonyt! Sötétségre Világosságot ! Tél után Tavaszt! Az olvadó hó helyén viruló kikeletet. Halál után Életet! Azonban szegény öröm az, ha csak akkor és csak azért vigad a szív, örvendezik a lélek, merthogy kapott. Minden öröm csak akkor teljes, ha adni tud. Karácsony Jézus
