Fraternity-Testvériség, 1966 (44. évfolyam, 1-12. szám)

1966-12-01 / 12. szám

4

TESTVÉRISÉG

KECSKEMÉTHY JÓZSEF:

A VÁGYAK KARÁCSONYA

Krisztus születésének áldott ünnepe Karácsony, az emberiség leghőbb vágyának, legszentebb várakozásának boldog beteljesedése. Karácsonykor az Ige testté lett — angyalszózat zendült: Ne féljetek, mert ime hirdetek nektek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen: mert született nektek Megtartó, ki az, Ur Krisztus a Dávid városában ... — A szent várakozás megvalósult, a vágy beteljesedett: eljött, akit a szentatyák vártak. — A sötétben ülő nép láta nagy világosságot és azoknak, akik a halál árnyékában ülnek vala, azoknak világosság támadt.

Karácsonyt mindig, mint a megtestesülésnek és beteljesedésnek áldott ünnepét, emelkedett lélekkel és ünnepi érzésekkel szoktuk megünnepelni. Ilyen érzések illenének az idei karácsonyhoz is . . . Mégis 1966 újabb háborús Karácsonyán úgy tűnik, mintha ez az áldott ünnep nem a megtestesülés, megvalósulás és beteljesedés, hanem még mindig a fájó keresés, a várakozás és vágyakozás keserű ünnepe lenne?! Mert a Karácsony és a mindennapi élet s annak fájdalmas történései — dacára az Ige megtestesülésének — éles ellentétben állnak egymással. A szomorú valóság az, hogy életünk újabb kereséssel, várakozással és vágyakozással van tele.

Vágyakozunk az után a boldog idő után, amikor meghajol minden térd, a Jézus nevére és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Ur az Atyaistennek dicsőségére. Amikor legalább az Őt ismerők és szeretők ajkáról túláradó örömmel hangzik fel a bizonyságtétel s a boldog vallomás: Elek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus . . . Amikor a Szentlélek munkál- kodhatik és a hit, reménység, szeretet, öröm, békesség, jóság, alázatosság, hosszú tűrés és megbocsájtás áldott gyümölcseit teremheti meg az emberi szivekben.

Vágyakozunk az után a boldog idő után, amikor az égből aláhajlott Szeretet, a Krisztus valóban beköltözhet és állandó lakozást vehet az egyének, családok, népek és nemzetek szivé