Fraternity-Testvériség, 1966 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1966-08-01 / 8-9. szám
4 TESTVÉRISÉG ismer korlátokat és határokat. Nevünkben benne van a származásunk, eredetünk és örökségünk: hiszen lelietne-é ragyogóbb egyháztörténelmi nevet választanunk mint Bethlen Gáborét, aki egy rettenetes kor minden nyomorúságában, annak nemzeti és felekezeti megosztottságában, a halál árnyékának völgyében teremtett “Tündérkertet'’ Erdély földjén? Az egyetlen terület, ahová még menekülni lehetett a sokat szenvedett magyarnak, ahonnan biztató szót várhatott, amely a reménység fényét sugározta szét. Otthonunk ez nekünk, de az eleinknek és utódainknak. Otthon amelyből az életbe kirajzott száz és száz gyermek, kinek az édesanya csókja helyett anyai csókként, az édesapa védelmező erős karja helyett atyai kézként él tovább az ott töltött idő emléke s az Otthonban nyert lelki kincsek bőséggel kamatoznak. Otthon ahová hazatérnek az élet megfáradtjai, akik hazatalálnak egy egyre jobban idegenné váló világból, ahol szerető sziveknek együttérzése — együttdobbanása veszi őket körül, sokszor még a test szerinti “otthon” gondoskodását is felülmúlva. Ligonier, Pennsylvania: Idegen város, furcsa hangzású neve, amelyet azonban sok ezer és ezer magyar megtanult és szivéhez annyira hozzánőtt az elmúlt negyvenöt esztendő alatt. A név leckéje az, hogy nincs itt nekünk maradandó városunk, s mindnyájan zarándokok vagyunk. Vajon a kegyelmes Isten nem azt várja tőlünk, hogy végre találjuk meg egymást mint testvérek, amerikai magyar reformátusok, akiknek közös kincsünk és szolgálatunk lényegében az, amit ez a név fémjelez: Bethlen Otthon, Ligonier, Pennsylvania. A Bethlen Otthon — Uj Öregek Háza
