Fraternity-Testvériség, 1966 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1966-01-01 / 1. szám
10 TESTVÉRISÉG AZ ATYA ÉS A FIÚ SZERETETE Irta: Szabóné Lévay Margit Mint a Tizparancsolatot, a szeretet parancsolatát is kettős táblába véste Isten eleve elrendelése. Mikor látta Isten, hogy a Mózes által kőtáblába vésetett Tízparancsolata nem hozta meg azt a tökéletes eredményt, amit célzott vele, mert választott népe azután is folytatta előbbeni képmutató életét: csak elolvasta a kőtáblába vésett parancsolatokat, de nem azok szerint élt, még egy nagy áldozatot hozott, hogy megmentse a világot, amit annyi gyönyörűséggel teremtett, s benne alkotásának remekét: az embert. Abban adta szeretetének legnagyobb bizonyságát, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. — Mert úgy szerette Isten e világot. (Ján. 3:1.) Istennek ez a nagy szeretete a bethlehemi jászolbölcsőben ragyog előttünk: a Fiát adta a világ Megváltójául. Úgy szerette e világot az Ábrahámokért, a Lótokért, a kevés igazakért, hogy az ő Egyszülöttét adta, hogy aki hiszen ő benne, el ne vesszen a Kajafások, az Annások, a képmutató farizeusok állandóan hullámzó hüntengerében. Istennek ez a nagy szeretete a Fiú tanításaiban, példázataiban is előttünk ragyog. A Fiú által tanított példázatokban ez a szeretet lett Isten parancsaivá az emberiség megmentésére és testvériességére. Az embereke azonban a Krisztus által szemléltetett szeretet parancsolatait is csak hallgatták, de nem követték. Krisztus látta és érezte, hogy Istennek a Fiúban testet öltött szeretete sem tudott minden szívben gyökeret verni a keményszivüség miatt. Hiszen még a hozzá legközelebb álló tizenkettő közül is egy eláruló] a lett a szeretetnek; a megtisztult tiz bélpoklos közül is csak egy jött vissza hálát adni a gyógyulást adó szeretetért. A Nikodémusok is csak éjjel, a sötétség leple alatt mentek el hozzá, de nappal kerülték, beáruló szolgákkal figyeltették, mert inkább akartak tetszeni ez embereknek, mint Istennek és a Világosság mellett nappal is a képmutatás sötétjében éltek. Igen, Jézus mindezt látta, de mert a Fiú szeretete semmivel nem volt kevesebb, mint az Atya szeretete, az életét adta vált- ságul az emberért. “Kincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja az ő barátaiért” — hirdeti tanítványainak, követőinek a szeretet felülmúlhatatlan nagyságát és mérhetetlen mélységét. Azonban nemcsak hirdette, de is bizonyi-
