Fraternity-Testvériség, 1966 (44. évfolyam, 1-12. szám)

1966-01-01 / 1. szám

TESTVÉRISÉG

11

tóttá: életét adta érettünk azért, hogy álljünk Ő általa, az Ő szeretető által az 0 szeretetében.

Krisztusunknak e nagy szeretete Nagypéntek Keresztjében ragyog előttünk: életét adta az ő barátaiért; a bűnösökért, hogy megtérjenek; a jókért, hogy üdvözüljenek.

De a nagypénteki Kereszt alatt nem látták még leghűségesebb tanítványai sem halálában az életet. Megrendült lélekkel,

fájdalmas szivvel néztek arra, akit átszegeztek. Es kétségbeesetten, az árvaság érzetével futottak haza: Elvégeztetett! Elvégeztetett ! — zokogta mindegyikük. Csak a húsvéti üres sir felett elhangzott angyali szózatban látták meg Krisztus kereszt-halálában az Eletet. “Mit keresitek a holtak között az élőt? Nincs itt, hanem feltámadott!” — hirdette a húsvéti angyal a sirhoz siető szentasszonyoknak és a tanítványoknak az életet adó hirt. És e feltámadás örömében felcsendül lelkűkben Mesterük uj parancsolata : “Egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.” És ezzel a szeretettel, örvendezve térének vissza Jeruzsálembe, és mindenkor a templomban valának, dicsérvén és áldván az Istent.

Igen, a bethlehemi jászolbölcső és a nagypénteki Kereszt bizonysága az Atya és a Fiú szeretetének. A Krisztus megszületése az Atya könyörülő szeretetének, a kereszt-halál a Fiú áldozatos szeretetének a bizonysága. A Szeretet két kőtáblája. De ez a kettős szeretet egyben parancsolat is: Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok. (Ján. 13:34, 35.)

Vajha nem csak elolvasnánk időről-időre a Szeretetnek eme uj parancsolatát, hanem gyakorolnánk is. — Vajha nem csak karácsonykor lenne útmutatónk a bethlehemi csillag egy futó tisztesség-tevésre, hanem egész életünk vezérlő csillaga Mesterünk: az Urjézus Krisztus lenne! Vajha nem csak benéznénk a húsvéti sírba, hanem be is mennénk és látnánk és hinnénk! Mert példát adott nekünk, hogy amiképen ő cselekedett velünk, mi is akképen cselekedjünk felebarátainkkal, embertársainkkal az élet minden napján, hogy életünk legyen ne csak itt e földi életben, de a halálban is.

Ha ugv élsz minden napot, ha ugv ünnepelsz minden ünnepet, hogy a hitedbe vésett eme szeretet jó cselekedetekben példaképül ragyog még a hitetlenek számára is, akkor vagy csak az O követője és csak akkor ismerted meg a Fiú áldozatos szeretetében az Atya könyörülő szeretetét.