Fraternity-Testvériség, 1965 (43. évfolyam, 1-12. szám)
1965-10-01 / 10. szám
TESTVÉRISÉG 11 MIÉRT NEM TANULT MEG SZEÖKE ZOLTÁN NÉMETÜL? Zoltán barátom velem járt a debreczeni kollégiumban a hetedik gimnáziumban, velem szerzett ott a jogakadémián abszolutóriumot, velem szigorlatozott Kolozsváron az egyetemen. Diplomáciai pályára készült, bizony gyenge kapacitással, de hát a diplomáciához akkor sem kellett nagy tudomány, aminthogy ma sem kell. A hetedikben tudós Nagy Zsigmond professzor ur tanitotta a német nyelvet. Nehezen vette be Zoltán feje a német tudományokat, a könyvnélkülinek feladott nyolcszáz sorból csak három sort produkált. Mondja neki a professzor: — Amice, hogy akar maga a diplomata pályán megélni a német nyelv nélkül? Holott oda nyelvek szükségesek. Melyik nyelvnek akar ott elsőbbséget adni? Talán az angolnak? Hiszen az olyan bakafántos nyelv, hogy leirja “apád füle”, aztán úgy olvassa, hogy “keresztanyád térgye”. Miért nem megy maga katonának, holott a katonának csak arra való a feje, hogy a gallérja fel ne csússzék. Mégis csak jogász lett. Szigorlatok előtt Kolozsváron lakott, hogy közelebb legyen a tudományok emlőihez. Ott is csak bukdácsolt. — Hát maradok a diplomáciánál — mondotta. Apja ragaszkodott a német nyelvhez, elvitte egy vakációban Nagy Disznódra német szóra, beadta kosztra, kvártélyra egy becsületes német bányász családhoz. Ebbe Zoltán is belenyugodott. Igen szép lány volt az Évi, a bányász lánya, a szép lánynak udvarolni kellemetes dolog, akármivé válik később az ember. Negyednapra itthon volt Zoltán Nagy Disznódról, igy adta elő annak históriáját: Barátocskám, az Évike takaros fehérnép — már azt hittem, meg- öröködöm ott. Mindjárt másnap kér Évi, hogy szegezzem meg az ékszeres ládikóját. Ágyam egyik lába hiányzott, láb helyett három hatalmas deszkaládával volt feltámasztva. Kirántom a felső ládát a szoba közepire, másfélóráig azon kalapáltam, mig készen lett a ládikó. A nagy ládát visszalöktem a másik kettő tetejére az ágy alá. Harmadnap hajnali négy órakor felzavar a bányász: — Fiatal ur, tessék felkelni, a három ládából ki kell venni valamit. — Mi az Isten csudáját ilyen korán reggel? — Robbantás lesz ma délelőtt a bányában, azokban a ládákban tartom a dinamitot, ami a robbantáshoz kell. Azt akarom kivenni. Barátocskám, úgy ugrottam fel, mint akit a puskából kilőttek. A dinamit tetején kopácsoltam másfélóráig, meg három éjszaka aludtam a ládákon, amik dinamittal voltak tele. A podgyászomat összekapkodtam, rohantam ki a vasúthoz, azt se mondtam, hogy befellegzett. Az első vonattal hazajöttem. Hiszen szép az a német nyelv, de nem dinamittal kombinálva. Az is keservesen esett, hogy Nagy Zsigmond professzor úgy leszidott hetedikes korunkban a német könyvnélküli miatt, az Évike két szép szeme
