Fraternity-Testvériség, 1965 (43. évfolyam, 1-12. szám)
1965-10-01 / 10. szám
12 TESTVÉRISÉG veszedelmesen tündöklő két portéka volt, bizony sajnáltam őket ott hagyni — de a dinamit mégis csak dinamit, az ördög tudja, mikor értem volna meg, hogy tüzes szekéren szállottam légyen én is a menyek országába akaratom ellenére, az Illés prófétáéhoz hasonlatos robbanó tüzes szekéren. Elkivándoroltam Nagy Disznódról abban a nyomban. Sokallottam a rizikót. Inkább nem leszek diplomata, de ilyen áron németül meg nem tanulok. Aminthogy nem lett Zoltánból diplomata és nem tanult meg németül a mai napig sem. DR. SZÁNTHÓ JÓZSEF A NAGY PÁN MEGHALT y 'i4, .■, Ezer halovány szűz siratta, ezer virág csukta be szirmát, Faxos szigetén észrevétlen semmivé vált egy vidám világ. A nagy Pán meghalt! ezt suttogta az esti szél a lombok között, és vele minden pogány szépség — a táj is gyász-szinbe öltözött. A nagy Pán meghalt! Ezer hullám ölelte, mosta a szigetet, s közben dúdolt, zúgott egy régi, fájdalmas halotti éneket. A nagy Pán meghalt! Paxos álma semmibe hullt, akár más emlék — Valahol messze a keresztről Krisztus testét éppen levették . . . KV CSENIK MÁNIA
