Fraternity-Testvériség, 1964 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1964-12-01 / 12. szám
2 TESTVÉRISÉG nehezebb a dolog. És mert nehezebb, a nevelésre hivatottak a könnyebb végét fogták meg s a magyar helyett az angolt tették a nyári, szombati és vasárnapi iskolák nyelvévé. Ezzel a tanítás ugyan simábban ment, de végképen hátra szorította, sőt eltüntette a magyar nyelvet. Nemcsak a templomoknál, de a családnál is, ahol már a másodnemzedéknél is angol a használatos nyelv. Ilyen kényszerű adottságok mellett mi lehet hát az a valami, amely még segíthet s a magyar intézmények, egyházak létének folyamatosságát ígérheti, ha nem is biztosíthatja. Kétségtelenül valami többlet, valami “plus” úgy hitbeli, mint társadalmi vonatkozásokban. Ez a “plus” viszont nem lehet amerikai angol nyelvű felekezetek szolgai átvét elü rituáléja, de nem lehet az amerikai társadalmi szokások majmolása sem. Ezt a mi ifjúságunk eredetiben kaphatja meg az amerikai angol nyelvű templomoknál s ezért nem szükséges megmaradni a magyar oldalon. A “plus” tehát, amit mi adhatunk, jellegzetesen magyar kell legyen, mert azt másutt nem kaphatja. Ezen a téren vannak azonban nagy hiányosságaink. Túlnőne azon a kereten, ami a naptár hasábjain rendelkezésünkre áll, ha részletesen foglalkoznánk azokkal a tennivalókkal és lehetőségekkel, amelyek egyházi vonalon kínálják magukat. — Egyetlen egyet említünk itt csupán s ez magyar énekeink s általában zenénk csodálatos szépsége és egyedi volta s templomi vonatkozásban speciális magyar liturgiánknak egyszerűségében is hallatlanul méltóságos és vonzó tulajdonsága. Ez utóbbit — érthetetlenül — mindmáig elmulasztottuk angolra fordítva adni uj nemzedékünk kezébe! Más, hasonló, kihasználatlan adottságok és lehetőségek felsorolása helyett itt egyesületi vonatkozásban érintsük csak azt a hiányosságot, amely a “kifelejtett korosztály”-nál lelhető meg. Egyesületünk nagyon szépen gondoskodott már negyven évvel ezelőtt is tagjainak s általában a magyarságnak árváiról. Nem sokkal később helyet biztosított megfáradt, megöregedett s magukra már gondot viselni nem tudó tagjainak is a Bethlen Otthonban. Legutóbb épen ezen a téren ment el egészen addig, hogy számukra szanatóriu/m-szerüen modern, uj s minden szükségessel ellátott épületet emeltetett a mi “Mária Hegy”-ünkön. A serdülő, 12-20 év közötti ifjúság azonban mostoha gyermeke lett a gondoskodásnak. Pedig épen ez a korosztály az, amelynek sorainkban való megtartása lehet a jövőnek biztosítéka.
