Fraternity-Testvériség, 1964 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1964-12-01 / 12. szám
TESTVÉRISÉG 3 Kezdeményezés ugyan történt ezen a téren a század harmincas éveiben, amikor egy alkalommal több napos konferenciára hívtuk ifjúságunkat Ligonierba, ahová több százan el is jöttek s élményekben gazdagodva távoztak el. Következményképen szép számmal vettek részt aztán azokon a tanulmányi versenyeken, amiket 1938 és 39-ben rendeztünk s amelyeknek eredmény éké pen népes ifjúsági csoportot vihettünk át Magyarországra, ahol a debreceni egyetem nyári tanfolyamán vettek részt. A közbejött második világháború azonban — többek között — ezt a jól indult akciót is lehetetlenitette. Az u. n. “béké”-nek első évtizede sem igen volt alkalmas arra, hogy a régi formában kezdjük újra. Most azonban már egészen égetővé vált a probléma megoldása s Református Egyesületünk úgy a saját, mint református egyházaink és általában magyarságunk érdekében nem tehet jobbat és értékesebbet annál, mint ha keresztül viszi tisztikarának azt a javaslatát, amely a tanulmányi versenyeknek kerületenkénti felújítására s egy Ligonierban felállítandó állandó ifjúsági tábor létesítésére vonatkozik. A versenyeknek dija lehet egy-egy óhazai ut, kisebb-nagyóbb pénzbeli jutalom, legfelsőbb fokon pedig komolyabb összegű ösztöndíj, amely kollégiumi vagy egyetemi továbbtanulásra ösztökél. — Ezek mellett s ezeken felül pedig a létesítendő ifjúsági tábor, ahol a különböző államokban élő s különböző denominációkhoz tartozó MAGYAR ifjúság egymással találkozhatik s szórakozás mellett megkaphatja azt a bizonyos “plus”-t is, amit sehol másutt meg nem kaphat s aminek birtokában az évenkinti találkozás teheti száz százalékos amerikaisága mellett jobb reformátussá és jobb magyarrá. Végig gondolva azokat a lehetőségeket, amelyek egy ilyen intézményes kezdeményezés esetén adódnak, az az érzésünk, hogy még mindig nem késő Ligonier s a Bethlen Otthon jövőjét is biztosítandó Református Egyesületünk számára egy olyan uj nemzedéket nevelnünk, amely szívesen fogja vállalni elődei munkájának folytatását. Kár lenne ezen a téren meg nem tenni mindazt, ami kereteinken belül megvalósítható. Az anyagunk, a helyünk meg van hozzá, az anyagiak is előteremhet ők, csak egy kis bátorság kell s az eredmény nem maradhat el. Mi pedig, magyar reformátusok, legalább is eddig, egy kis bátorságért nem igen szoktunk a szomszédba járni. BORSHY KEREKES GYORGl
