Fraternity-Testvériség, 1963 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1963-03-01 / 3. szám
TESTVÉRISÉG 15 ★ ★ ★ A nyáron majdnem minden vasárnapon, az intézetünk igazgatójával egyetemben, különböző városokban hirdettük az Igét. Utazásaim alkalmával nagyon sok régi ismerőssel találkoztam. Sokszor 10-12 év után eleveníthettük fel a régi barátságot. Nem csak egy, de többen is, azzal a csodálatos hírrel fogadtak, hogy házukat és földi javaikat, amelyet keserves küzdelem és munka árán szereztek, a testamentumukban a Bethlen Otthonra hagyták. Vannak közülük olyanok is, akik csak egyszer, vagy talán soha nem jártak itt. Azonban megérezték, hogy ez az áldott hely, ismeretlen, nehezen dolgozó pionér magyarok ajándéka az uj abb emigráció számára. Ha az sem jó, amit a Bethlen Otthon létesítésével és fenntartásával a pionér magyarok tettek, akkor mi a jó, amit tehetünk hitünkért, fajtánkért —• mondta az egyik atyámfia. Ezért hagytam mindenemet a Bethlen Otthonra, tette hozzá. Amit jelentett a két szem a vak számára, olyan nagy és jelentőségeiben felmérhetetlen tett az, hogy ezek a testvéreink az intézetünkre testálták földi javaikat. Érdekes, hogy az Otthont alapitó pionér magyarjaink először a mindennapok kis szolgálataival, rendszeres adakozással jöttek az itteni árvák és öregek segítségére. Anyagi javaiknak csak egy kis hányadát áldozták fel erre a célra és ez elég volt mégis az intézet fenntartására. Azután az évek teltével, sokan arra a meggyőződésre jutottak, hogy a legjobb örökös az ők számukra is a Bethlen Otthon. Ha összehasonlítjuk az újabb emigráció szándékát az öregek szolgálatával, akkor látjuk, hogy a lélek egyet akar. Csupán a módszer más. Nekünk, az újabb emigrációnak, meg kell tanulnunk, hogy a kicsiny hétköznapok szolgálatára is olyan szüksége van a Bethlen Otthonnak, mint volt ezelőtt negyven vagy húsz évvel. Ha nem máskor, legalább a sátoros ünnepeken eszünkbe kell jusson, hogy árváink és öregeink a mi áldozatunkból, szerete- tünkből élnek . . . Az uj épület befejezett szárnyába immár immár beköltöztünk. Hogy idős testvéreinknek valami szórakozása is legyen a télen, a társalgót be kell rendeznünk televizióval és az uj épülethez illő bútorokkal. Kérjük testvéreinket, hogy ezen célra is küldjék be minél előbb adományaikat.
