Fraternity-Testvériség, 1963 (40. évfolyam, 1-12. szám)

1963-03-01 / 3. szám

16

TESTVÉRISÉG

“ÉNEK VOLT MINDEN PARANCSOLATOD”

Részletek Bodnár István, az Amerikai Magyar Ref. Egyház Presbiteri Szövetsége elnökének néhai Szabó László lelkész s kiváló költőnk síremlékének avatásán elmondott beszédéből.

Perth Amboy, N. J., 1962 augusztus 19-én.

“Mert tudjuk, hogy ha e mi földi sátorházunk elbomol, épületünk van Istentől, nem kézzel csinált, örökkévaló házunk a mennyben.” — (II. Kor. 5:10.)

Ma délután ide jöttünk a temető csendes kertjébe. Ide, ahol a mi elköltözött szeretteink nyugosznak, a boldog feltámadás reményében. Ide, ebbe az elkerített kertbe, ahol immáron hat lelki- pásztornak porsátora van elhantolva, akik közül kettő, Dr. Nánássy Lajos és Dr. Vincze Károly, a mi helyi egyházunknak voltak lelki- pásztorai, ők ketten közel 50 esztendőt szolgáltak Egyházunkban. Ma délután viszont azért jöttünk ide, hogy imádságos szívvel és lélekkel álljunk meg néhai Szabó László lelkipásztor sírja mellett és síremléket állítsunk annak a lelkipásztornak, aki itt Amerikában több mint egy félszázadon át hűségesen szolgálta Urát és Istennek reá bizott népét magyar református gyülekezeteinknél.

A hitnek áldott közösségében mi is egyesülünk az ő szeretteivel, midőn e siremlék előtt imádságos érzésekkel megállunk. Mert hiszen az, aki itt nyugoszik, hűséges lelkipásztor volt. Szeretetét, jóságát, gondosságát, lelkipásztori irányítását, mi, a nagyobb családnak a tagjai is érezhettük.

Az élete az örökké élő igaz Istennek szolgálatában állott. Épen ezért ezt az életet sírba temetni nem lehet. Ez az élet hitünk szerint egyesült az ő Urával és Teremtőjével, Akinek szolgált, Akivel egy volt, mig a földi sátorházban élt.

Ide vágyott végrendelete szerint, ebbe a magyar református temetőbe, amelyet annak idején magyar református lelkipásztorok buzgó imádsága szentelt fel. Hiszen annak idején az ő imádsága is ott volt azok között, akik ezt a temetőt magyar reformátusok nyugvóhelyévé avatták fel.

“Ének volt rámnézve minden parancsolatod bujdosásomnak hajlékában!” Ez volt a kívánsága. Emlékkövére ezt óhajtotta felvésetni, hogy az itt járókat, bennünket is, figyelmeztessen, még síremléke feliratával is, hogy földi sátorházunkban Istennek törvényét énekeljük mi is, életünkkel úgy, hogy akár itt élünk, akár elköltözünk, Neki kedvesek legyünk. Az Istent félő, az Isten tör