Fraternity-Testvériség, 1963 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1963-03-01 / 3. szám
14 TESTVÉRISÉG CSIA KÁLMÁN: A NAGY CSODÁK A modern idők számomra egyik megrenditő csodája volt, amikor olvastam, hogy egy pap, aki életét testvérei szolgálatában élte le, testamentumában a szemeit egy vaknak ajándékozta. Úgy rendelkezett, hogy azokat rögtön halála után távolítsák el és operálják be egy világtalan ember koponyájába, hogy a halott szemein keresztül az lásson. Napokig elgondolkoztatott ez a testamentum. Feldíszítettem és kiszíneztem fantáziámban. Ezek után ki tudná megmondani hol kezdődik a halál? Lehet-é a létváltozást halálnak nevezni. Kimondhatatlan jó érzésekkel töltött be az a gondolat, hogy ha a szeretet és a tudás egy cél érdekében szövetkezik, újra teremti a világot. A tudomány ezt a legegyszerűbb fényképező gépet, a szemet nem tudja megalkotni. Szüksége van arra a felsőbbrendü szeretetre, amely az anyagi világ javain túl levő értékekre szomjuhozik. Ezért a csodák utján jár és meghalt számára a halál. Léte azért örök, mert a másokért való áldozat és meghalás által nyeri el célját. Ez a szeretet sajátos élete. Azért lehet az ember halála rettenetes és örök halál, mert nem született újra a szeretet lelke által. Még mélyebbre ástam a különös testamentum hatása alatt. Micsoda tisztességre teremtett minket az ismeretlen ismerős, az Isten. Az univerzum, a föld, a napsugár, a virág minden dicsősége az, hogy mi, akik öntudatra keltünk az Ur akaratából látjuk azt. Ha az ember nem látja a szépségeket, nincsenek szépségek és ha nem hallja a tenger zúgásában a küzdő elemek zsoltározását, nincsen muzsika rajta kivül, csak az Isten számára. A szem csak egy primitiv fényképező gép. Fordított ábrát dob kezdetlegesen kidolgozva agyunk belső lencséjére. Azonban a szemünkön keresztül, mint egy ajtón által a Lélek jut ki a világba és a Lélek meg az Isten rokonságban vannak egymással. Ezért látja meg az ember az ibolya bársonyát, a szivárvány csodáját. Csak az Isten látja és ő. Rajtuk kivül nincs más lény, aki felfogja a világ szépségét, a szivárvány csodáját, vagy hallja a tenger habjainak muzsikáját. Ha ezt értjük, látjuk és tudjuk, akkor az ódon tündérvár ajtói zúgva nyílnak fel előttünk és mi bejutunk abba a csodálatos országba, ahol a hit Aladin lámpásával azok fognak vezetni majd, “akikre nem volt méltó a világ”. Isten a mindenséget mi érettünk és ránknézve teremtette és nekünk adta örökségül . . .
