Fraternity-Testvériség, 1963 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1963-09-01 / 9. szám
4 TESTVÉRISÉG nyáron. Ez a rövid idő is szinte elhatározó befolyást gyakorol egész életükre. Ezen a nyáron is kitűnő gárda gyűlt össze a mi szeretett Otthonunkba. Valahogy meglátszott rajtuk, hogy olyan családokból jöttek, amelyben a szülők érzik, hogy a gyermek nevelés egyik legfontosabb felelősségük. Vásott, lelkileg lerongyolt, vagy az otthon elhanyagoltságából következő, rosszindulatok dud- váitól elkinzott, beteg gyermek, egy sem volt közöttük. Az egész hónapon keresztül pedig nagy örömmel és szívós kitartással folyt az igazgyöngy halászás. Ezek a drága gyermekek felszedték a magyar szavakat, igéket, énekeket, himnuszokat, tanításokat. Szépen összegyűjtötték és szivük kincsesházába zárták. Beragyogta őket a magyar múlt és szépsége átfényesitette szivüket, mint királyi ékszer annak viselőjét. Azt mondhatjuk, hogy tanulóink, mint valamikor a próféta Isten szavát, megették a magyar igéket, tanításokat és édes mézzé vállott az ajkukon és megédesitette bensőjüket. Az erdélyi tájakra emlékeztető Ligonier ózondus levegője pirosra festette orcájukat és a jó magyar konyha úgy erősítette, növelte őket, mint a májusi eső a rét virágait. — Tanitójuk és felügyelőjük Nt. Nagy Pál János lelkipásztor és neje, valamint nagyobbik leányuk, Gloria voltak . . . Csodálatos, hogy megérdemelt nyaralás helyett ez a lelkészi család ilyen munkát vállalt magára. Egy hónapig 24 órás helyt állással vigyáztak a tanulókra. A legnagyobb elismerés illése őket, hogy ilyen áldozatot hoztak a nyári iskolások számára. Az iskolában még tanítottak: Ft. Daróczy Sándorné, Nt. Csia Kálmán. Alkalom adtán Szilágyi Tamás polgáriskolai tanár és neje. A palotás és népitáncokat betanították: Nagy Pál János (Öcsi), Nagy Pál Péter és Giziké. Reméljük, hogy újabb intézkedés folytán, jövőben több tanulót fogunk tudni felvenni a Ligonier-i Országos Nyári Magyar Iskolába. CSIA KÁLMÁN II. MAGYAR SZIVEK PICIKE TÜZEI Amerikai magyar életünk hetvenes éveiben jár. Lassan ez a hetven év négy nemzedéket ölel magához. Hála Istennek vannak még közöttünk azok is, akik az első nemzedékhez tartoznak, de milyen fájóan szomorú tény, hogy számuk egyre fogy. Az utolsó tiz év alatt fáradt magyarok nagy serege hazament pihenni.
